Az idősekért

Imádkozzunk az idősekért, akikben népük gyökerei és emlékezete válik láthatóvá; tapasztalatuk és bölcsességük segítse a fiatalabbakat, hogy reménnyel és felelősséggel tekintsenek a jövőre.
 

Imádság

Szentlélek, a bölcsesség lehelete,
aki megihletted Simeont és Annát,
hogy felfedezhessék az Úr Jézust
a templomban való bemutatásának a napján;
küldd el világosságodat nagyanyáinknak és nagyapáinknak,
hogy megtalálják a közelség útjait,
és támogassák a fiatalokat, megosztva velük
a reményt ébresztő élettapasztalatot,
és a jövő iránti elkötelezettséget.
Adj nekik erőt, hogy örömmel végezzék be a hozzád vezető útjukat.
Add, hogy soha ne szenvedjenek hiányt családjuk szeretetében és elismerésében,
az önfeláldozás egész életük során tett tanúságtételéért.
Ámen.
 

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával az Egyház missziójáért,
a pápa világméretű imahálózatának szándékára 
felajánlom neked ezt a hónapot. 
Ámen

Segítsd a fiatalokat

„Nincs olyan életkor, amikor visszavonulhatunk az Evangélium hirdetésének és a hagyományok unokáknak való átadásának feladatától. Tovább kell lépni, és mindenekelőtt ki kell lépni önmagunkból, hogy valami újat kezdjünk” (Ferenc pápa). Ebben a hónapban segítsd a környezetedben lévő fiatalokat terveik és feladataik megvalósításában.
 

Figyeld meg

„Megújult hivatás vár még téged is, a történelem döntő időszakában... nyisd meg a szíved a Szentlélek munkálkodása előtt, aki ott fúj, ahol akar. A Szentlélek a neki járó szabadsággal mindent átjár, és azt tesz, amit akar.” (Ferenc pápa) Fordíts időt a legfiatalabbak meghallgatására, és ismerd meg az életükre vonatkozó vágyaikat.
 

Vállalj felelősséget

„Ebből a nézőpontból azt szeretném elmondani neked, hogy szükség van rád, hogy testvériség és társadalmi barátság által építsd a holnap világát: azt a világot, amelyben mi, gyermekeink és unokáink élni fogunk a vihar lecsillapodtával.” (Ferenc pápa) Hajlandó vagy elköteleződni az Ország azon része mellett, amelynek előrehaladásáért tenni tudsz?
 

Szolgálj

„Neked is tanúságot kell tenned arról, hogy egy nehéz tapasztalatból megújulva kerülhetünk ki. És biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az egyetlen, mert sok ilyen történt az életedben, és sikerült kijutnod belőlük.” (Ferenc pápa) Mesélj az életedről, készíts kedves emléket róla; tanúságtételed segítheti mások életét.
 

Szeress feltétel nélkül

„Az álmok tehát összefonódnak az emlékezéssel... Ez az emlékezés segíthet egy emberibb, befogadóbb világot építeni. De emlékezet nélkül lehetetlen építkezni; alap nélkül nem lehet házat építeni. Soha. Az élet alapja pedig az emlékezet.” (Ferenc pápa) Fejezd ki a családodban a szeretetedet beszélgetéseid által, add oda, ami vagy és amid van, tehetségedet, javaidat, múltadat és idődet.

Üdvözöld az új napot, és készülj fel arra, hogy hálával és megújult reménnyel éld meg. Az Úr arra hív minket, hogy az újdonságra nyitottan fogadjuk el hívását és üzenetét, engedjük, hogy szívből átalakuljunk, és hagyjuk el az olyan akadályokat, mint a szomorúság, a harag, a kétségbeesés, a kritika. „Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.” (Mt 9:17) Milyen beállítódások tartanak vissza attól, hogy elkötelezetten és reménykedve élj meg mindent, amit a nap számodra hoz? Imádkozz a napi felajánlásért, hogy az idősek bölcsen kísérjék a fiatalok által kínált újdonságot. Mi Atyánk...

Szomorúan hallottam a híreket a texasi és melillai migránsok tragédiájáról. Imádkozzunk együtt ezekért a testvérekért, akik egy jobb élet reményében haltak meg; és magunkért, hogy az Úr nyissa meg a szívünket, hogy ilyen szerencsétlenségek soha többé ne történhessenek meg.

Nehézségeink idején ne zárkózzunk be, Jézust kívül hagyva. Keressük Jézust, térjünk vissza Hozzá, az ő megbocsátásához, a sebekhez, amelyek bennünket meggyógyítottak. Így válunk képessé az együttérzésre, hogy közel kerüljünk mások sebeihez.

Imádkozzunk az idősekért, akikben népük gyökerei és emlékezete válik láthatóvá; tapasztalatuk és bölcsességük segítse a fiatalabbakat, hogy reménnyel és felelősséggel tekintsenek a jövőre.

 

Nem beszélhetünk a családról anélkül, hogy ne beszélnénk a köztünk élő idősek fontosságáról.
Soha ennyien nem voltunk még ennyien az emberiség történetében, de nem igazán tudjuk, hogyan éljük meg ezt az új életszakaszt: sok terv van az öregkor megsegítésére, de kevés terv a létezésre.
Mi, idősek gyakran különleges érzékenységgel rendelkezünk a gondoskodás, az elmélkedés és a szeretet iránt. A gyengédség tanítói vagyunk, vagy lehetünk, és valóban lehetünk!
Ebben a háborúhoz szokott világban a gyengédség igazi forradalmára van szükségünk.
Nagy felelősségünk van az új nemzedékek felé ezzel kapcsolatban.
Ne feledjük: a nagyszülők és az idősek a kenyér, amely táplálja életünket, egy nép rejtett bölcsessége. Ezért kell őket ünnepelnünk, és én egy nekik szentelt napot hoztam létre.
Imádkozzunk az idősekért, akikben népük gyökerei és emlékezete válik láthatóvá; tapasztalatuk és bölcsességük segítse a fiatalabbakat, hogy reménnyel és felelősséggel tekintsenek a jövőre.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Erzsébet így szólt: Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,39-56

Magyarországon a régi szokás szerint ma ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogasszony a mai ünnep népies neve. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a magnificát, amely azóta is a keresztény ember kedves imádsága. Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg.

Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban. 

Arra kell gondolnom éppen ma, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, milyen áldott dolga van annak, aki éppen a hónap második napján próbál Testvérei mellé társulni, hogy együtt elmélkedjünk Urunk mérhetetlen sokoldalú gazdagságáról. Szépek, beszédesek a másodikák (január 2. keleti egyház szentjei, február 2, április 2. Hazánkban! Július 2, szeptember 2 (Budavár), október 2. Őrangyalok napja, november 2. (Eskaton)).

kép: M.S. MESTER (16. század) Mária és Erzsébet találkozása, Tempera, fa, 139 x 95 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Különösen szép ez a mai nap! Sokoldalúan ajándékos: 1. Szerzetesi lelkületre nevelő líra árad belőle: a zsolozsma olvasmányos horájának első lekciója az Énekek éneke 2 és 8. fejezetéből van összemetszve. 2. A munka világával találkoztat Hazánkban az arató szerszámok megáldásának ősi szokása, pl. a kónyi Sírtói Kápolna előtt. 3. A látogatás, a találkozás, a vendéglátás teológiáját, misztikáját kínálja a mise liturgia második olvasmánya (Róm 12, 9-16b): tipikus erénytábla, a felebaráti szeretet sziporkázó skálája: keresd meg, melyik érint Téged ma a legjobban a 7+12 szempontból, és mi az erkölcsi útbaigazítások alapja, hangolója!
A három hullámhossz valamelyike (lelkiség, szolgálat, látogatás) bizonyára éppen időszerű számunkra. A mai nyelvre fogalmazott evangéliumi ízű boldogságok egyike ez: Boldogok vagytok, főleg Ti, akik fel tudjátok ismerni az Urat mindenkiben, akivel találkoztok - Tiétek az igazi fény és az igazi bölcsesség (vö. II. János Pál Novo Millennnio Ineunte 43. pont). Igen! Legyen ez ma a Tiétek! 

Brückner Ákos Előd O.Cist.
forrás: magvető lista

Testvéreim! Az Egyház minden ünnepen hálát ad az Úrnak azokért a csodákért, amiket értünk művelt, művel, s melyekről mi tudhatunk. Lassan megtanuljuk, hogy részünk van azokban a nagy cselekedetekben, amiket az irgalmas Úr művel nemzedékről nemzedékre azokkal, akik Őt félik. Szoktuk hallani: „kérjük meg a szentet, akinek éppen az ünnepe van, engedje meg, hogy vele együtt adjunk hálát az Úrnak”. Most tehát kérjük meg az öreg Zakariást, Erzsébetet és a Szűzanyát, engedjék meg, hogy velük együtt adjunk hálát az Úrnak azért, ami velük történt, amit ma ünneplünk.

Az első meggondolandó dolog, hogy mennyire emberi módon közeledik hozzánk a mi Üdvözítő Istenünk. Ezt akkor is lehet látni, ha meggondoljuk, hogy miért pont ma van ez az ünnep?

Szent Lukács amikor elmondja az Angyali Üdvözlet történetét, azt mondja, Mária közvetlenül az Angyali Üdvözlet után útra kelt. Ez a március 25-e utáni napokban történik. Mária elmegy, és ott marad Erzsébetnél és Zakariásnál közel három hónapig, azaz megvárja, amíg megszületik a fiú, akiről Gábriel főangyal Zakariásnak beszélt.

János nyolc napja született, 24-én ünnepeltük, júniusban. Nyilván a Szűzanya még egy kicsit várt, megvárta, amíg nevet adnak Jánosnak (ez történt nyolc nappal később, azaz tegnap), azután elindult haza, a mai napon. Ma tehát igazában nem azt ünnepeljük, hogy Mária megérkezik Zakariáshoz és Erzsébethez, hanem ma zárul le az a három hónapos időszak, amit Mária Erzsébetnél és Zakariásnál töltött.

Meg lehet kérnünk őket, meséljenek egy kicsit arról, hogy ez a három hónap hogyan is telt. Mert az nyilvánvaló, hogy a terhességében előrehaladó, koros Erzsébet segítségre szorult. Mária tehát ott van és szolgál. Ő, a Megváltónak az Anyja szolgál az Előfutár édesanyjának. Közben beszélgetnek, ha máskor nem, esténként. Imádkoznak és beszélgetnek. Nem arról, hogy X szomszédasszony milyen ruhát vett föl, meg hogy Y hogyan bosszantotta a másikat, hanem arról beszélgetnek, milyen csodákat művel az Isten velünk. Ugyanakkor ott van velük az öreg Zakariás. Némán.

Az első, amit a Szűzanya látogatása kiváltott ebben a két öregben, az a félelmeiknek az eloszlása. Mert nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az ember bele tudjon érezni abba, mit érzett ez a két öreg. Az ötvenes éveikben járhattak. Zakariásban is, aki megnémult, s legfeljebb egy-két írásjellel vagy mutogatással tudott kérni valamit, Erzsébetben is újra és újra felvetődött a gondolat: „Uram Istenem, mi lesz, ha ez a gyermek megszületik? Ki fog róla gondoskodni, ha egyáltalán megszületik?” – S akkor jön Mária. Zakariás még nem szólal meg, de Erzsébet méhében megmozdul a magzat. Erzsébetből azonnal elszáll a kétség valóban élő gyermeket szülök, mi lesz, ha ez a gyermek holtan születik? mi lesz akkor? –, már nyilvánvaló számára, hogy a gyermek él és egészséges: felujjongott, megmozdult!

És amikor Zakariás is megszólalt, a névadáskor, nyilvánvalóvá vált, hogy Zakariás nem agyvérzést kapott, nem lesz egész további életében néma, hanem büntetésként némult meg, mert nem hitt. De most visszakapta a szót. Elénekli a Benedictust, majd elmondja – először ennek a két asszonynak, a feleségének meg az Úr Anyjának – mindazt, amit ő, a pap a prófétáktól tud erről a két gyermekről.

Azután boldogan elbúcsúznak Máriától a bizonysággal: az Úr nem feledkezett meg rólunk, és mi most tesszük, amit tenni kell. Nem tudjuk, mi vár ránk, de az Úr irgalma körülölel minket! A Szűzanya ugyanezt mondja a Magnificatban: „az Úr irgalmassága ott van mindazokkal, akik Őt félik”.

Hálát adunk az Úrnak értük, és azért, ami velük történt. Adjon nekünk az Úr hitet, hogy merjünk bízni az Ő irgalmában; és amikor kell, tudjuk támogatni egymást a hitben, szolgálni egymást a gondok és problémák közepette a Szűzanya példája szerint, hogy amit az Úr művelni akar, az a maga idejében megtörténhessék bennünk is, általunk is. Amen.

Mindenható, örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva, Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Magyarországon a régi szokás szerint ma ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogasszony a mai ünnep népies neve. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a magnificát, amely azóta is a keresztény ember kedves imádsága. Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg.

Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban.

Arra kell gondolnom éppen ma, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, milyen áldott dolga van annak, aki éppen a hónap második napján próbál Testvérei mellé társulni, hogy együtt elmélkedjünk Urunk mérhetetlen sokoldalú gazdagságáról. Szépek, beszédesek a másodikák (január 2. keleti egyház szentjei, február 2, április 2. Hazánkban! Július 2, szeptember 2 (Budavár), október 2. Őrangyalok napja, november 2. (Eskaton)).

kép: M.S. MESTER (16. század) Mária és Erzsébet találkozása, Tempera, fa, 139 x 95 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Különösen szép ez a mai nap! Sokoldalúan ajándékos: 1. Szerzetesi lelkületre nevelő líra árad belőle: a zsolozsma olvasmányos horájának első lekciója az Énekek éneke 2 és 8. fejezetéből van összemetszve. 2. A munka világával találkoztat Hazánkban az arató szerszámok megáldásának ősi szokása, pl. a kónyi Sírtói Kápolna előtt. 3. A látogatás, a találkozás, a vendéglátás teológiáját, misztikáját kínálja a mise liturgia második olvasmánya (Róm 12, 9-16b): tipikus erénytábla, a felebaráti szeretet sziporkázó skálája: keresd meg, melyik érint Téged ma a legjobban a 7+12 szempontból, és mi az erkölcsi útbaigazítások alapja, hangolója!
A három hullámhossz valamelyike (lelkiség, szolgálat, látogatás) bizonyára éppen időszerű számunkra. A mai nyelvre fogalmazott evangéliumi ízű boldogságok egyike ez: Boldogok vagytok, főleg Ti, akik fel tudjátok ismerni az Urat mindenkiben, akivel találkoztok - Tiétek az igazi fény és az igazi bölcsesség (vö. II. János Pál Novo Millennnio Ineunte 43. pont). Igen! Legyen ez ma a Tiétek!

Brückner Ákos Előd O.Cist.
forrás: magvető lista

A szentmise olvasmányai

Szof 3,14-18
Az Úr, Izrael királya közötted él.

vagy

Róm 12,9-16b
Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet!

Lk 1,39-56
Erzsébet így szólt: Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?

Egyetemes könyörgések

1. Minden nap jelenlétedben járva-kelve add, hogy a Szűzanya természetességével fogadjuk irányításodat, jeleidet, amelyekkel útba igazítasz, irányt is változtatsz életünk útján! Hallgass meg, Urunk!
2. Tedd az egyházat az örömre érzékennyé, hogy egyre inkább hasonlítson hozzád, Jézus szívével, a te szíveddel szeressen, legyen befogadó, elfogadó, mint a Szűzanya! Hallgass meg, Urunk!
3. Hogy Édesanyád, Mária járjon velünk minden úton, illetve inkább mi járjuk vele minden utunkat! Hallgass meg, Urunk!
4. Legyen szemünk élesebb észrevenni, meglátni, ha valakinek szüksége van ránk! Nevelj érzékenységre! Hallgass meg, Urunk!
5. Hogy egész életünk örvendező előkészület legyen a veled való találkozásra! Hallgass meg, Urunk!

 

Jelenlét

Add, Uram, hogy megnyíljak előtted most, hogy magam mögött hagyom a világ gondjait. Tölts fel békéddel, szereteteddel.

Szabadság

Ahhoz kérem kegyelmedet, hogy higgyem el, mivé válhatnék és mi mindent tehetnék, ha hagynám hogy te, Istenem, szeretett Teremtőm, továbbteremts, vezérelj és alakíts engem.

Tudatosítás

Hogy érzem ma magam? Fáradt vagyok? Ideges? Nem vagyok formában? Ha ezek bármelyike fennáll, el tudom-e engedni a gondot, ami most megzavar?

Isten igéje

Mt 9,14-17
Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« Jézus így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«

Gondolatok a mai evangéliumhoz

• Új bort új tömlőkbe. Az igazi változás mindig nehezünkre esik, gyakran próbáljuk megúszni úgy, hogy csak a felszínen változtatunk. De Jézus figyelmeztet, hogy ez még rosszabb is lehet, mint ha nem változik semmi. Áttekintem az életemet, hogy hol van szükség változtatásra, s kérem Isten kegyelmét, legyen bátorságom megtenni, amit muszáj. A világért is imádkozom, ahol olyan nagy szükség volna változtatásokra. 
• Jézus arra hív, hogy éljünk a jelenben: a vőlegény még a tanítványokkal van, ez az öröm ideje. Eljön az idő, amikor elviszik, s akkor szomorkodni fognak. Rengeteg időt és energiát pazarlunk a jövőért aggódva, vagy múltbeli elszalasztott lehetőségeken bánkódva. Pedig a jelen az, ami a miénk, legyünk hálásak azért, amink most van, és éljük a lehető legteljesebben jelen életünket.

Imabeszélgetés

Néha elgondolkodom, mit mondanék neked, Uram, ha személyesen találkoznánk. Azt hiszem, így szólnék: Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál. Biztosan tudom, hogy voltak idők, amikor ölben vittél. Amikor a Te erődből jutottam túl az élet nehéz szakaszain.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen

Isten eszközei
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

Evangélium:
Lk 1,39-56
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Bevezető ima: Mária, ma téged figyellek, hogy tanuljak példádból. Neked olyan mély kapcsolatod volt Istennel, hogy készségesen odaajándékoztad Neki minden percedet. Természetes volt számodra, hogy nem önmagaddal vagy elfoglalva, mint oly sok ember, hanem egészen nyitott a szíved mások nehézségei és szükségletei felé. Kérlek, járj közben értem, hogy növekedjek az önajándékozó szeretetben!

Kérés: Úr Jézus, teljesen a tiéd akarok lenni, mint Mária! Segíts egyre jobban megszabadulnom önzőségeimtől!

Elmélkedés:
1. „Azokban a napokban Mária útra kelt.” Látjuk Máriát, amint áldott állapotban is vállalja a fárasztó és veszélyekkel teli utat azért, hogy segítségére lehessen rokonának, Erzsébetnek. Pedig bizonyára ő is gyöngének és fáradtnak érzi magát várandóssága első hónapjaiban. De nem kér, hanem ad segítséget. Példát mutat ezzel minden kereszténynek az önmagunkról megfeledkező ajándékozásra. Ez a legegyenesebb út, amely Istenhez vezet!

2. Áldott az asszonyok között. Mária a legáldottabb minden ember között. Isten egy különleges küldetésre hívta, és ő vállalta a feladatot. Ábrahám hasonló volt ebben a tekintetben. Isten azt ígérte neki: „Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe.” (Ter 26,4) Hitt Istennek, annak ellenére, hogy minden józan érv ellenkezett ezzel az ígérettel. Minket is akkor ér áldás, akkor leszünk kedvesek Isten előtt, amikor teljesen rábízzuk magunkat az Ő akaratára. Ez az áldás mindig kihat a környezetünkre is.

3. Isten hatalmas. Isten az, aki csodákat művel. Mi csupán eszközei vagyunk. Mégis láthatjuk, milyen csodálatos Isten eszközének lenni. Másokat megsegíteni nehéz helyzetükben, a hit igazságában vezetni valakit, hűnek lenni elköteleződéseimhez, Isten kegyelmét árasztani szavaimon keresztül, teljesíteni Istentől kapott küldetésemet: mindez igazi kegyelmi ajándék. Miként Isten Máriát választotta ki arra, hogy világra hozza Fiát, Jézust, ma minket választ kegyelmének és a béke üzenetének közvetítőivé.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, segíts a Te követeddé válnom! Adj kérlek még nagyobb kitatást az imádságban, hogy több lehetőséget adjak Neked kegyelmeid osztogatására.

Elhatározás: Ma beszélek a hitemről egy számomra ismeretlen emberrel.

Ferenc pápa imaszándéka  2022. július hónapra:

Az idősekért
Imádkozzunk az idősekért, akikben népük gyökerei és emlékezete válik láthatóvá; tapasztalatuk és bölcsességük segítse a fiatalabbakat, hogy reménnyel és felelősséggel tekintsenek a jövőre. 

„Pedig csak egy a szükséges” (Lk 10,42) “Ma di una cosa sola c’è bisogno” (Lc 10,42)

A jó lelkivezetőnek sok minden fölött szemet kell hunynia, mintha nem tudna róla: ha aztán ura lett az akaratnak, arra hajlítja az erényekben kezdőt, amerre akarja.

Szükség van arra, hogy kísértések támadjanak. Ki nyer babérkoszorút, ha nem küzd szabályszerűen? De hogyan küzdjön az ember; ha nincs, aki támadjon? Ha tehát az Istennek kívánsz szolgálni, légy állhatatos az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásokra: biztos, hogy mindaz, aki buzgón akar élni Krisztusban, üldözést szenved.

Te nem félsz attól, hogy egyedül esel el? Hogyan akarsz oly merész lenni, hogy egyedül akarsz fölkelni? Gondold meg, hogy ketten együtt többet tehetnek, mint egy önmagában.

Néha feladjuk a jót azért, hogy valami jobbat keressünk; megválunk az egyiktől, anélkül, hogy másikat találnánk. Jobb ha a megtalált kis kincset megtartjuk, mint ha másik, nagyobb után törekszünk, amit először meg kellene találni.

Fontoljuk meg és mondjuk ki: „Te áldott kereszt, most nem vagy nehéz. Hamarosan eljön az idó, amikor nem lesz így; az lesz a kereszt, amelynek rózsakoszorú lesz a jutalma... Oh, szent Kereszt, verejtékem legyen dicsőség” (uo. 49. o.).

Add meg és tartsd meg bennem azt az engem meggyőző élő hitet, amely egyedül a te szeretetedért való munkálkodásra indít. És ez az első ajándék, amelyet a szent bölcsekkel egyesülve, lábaid előtt leborulva, nyújtok neked, minden emberi tisztelet igénye nélkül az egész világ előtt egyedüli igaz Istenünknek vallak.

«És lőn, amint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, repese méhében a magzat, s betelék Erzsébet Szentlélekkel és nagy szóval felkiálta és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse» (Lk 1, 41). Íme, a Szent Szűz hangja hallatára Erzsébet s magzata eltelének Szentlélekkel; a Szent Szűz köszöntése szakramentális kihatású volt, szózat volt, mely jelentett is s eszközölt is megszentelést s mély megindulást, s tőle, mint a lélek izzó sugárzatától lobbot vetett Erzsébet lelke, kigyúlt hálája s szeretete, s elragadtatásában meglátta a dicsőséges, az áldott asszonyt s köszöntötte az Isten-anyát. De nemcsak Erzsébet lelkén ömlött el a Szentlélek világossága és tüze, hanem átvetődött a szíve alatt pihenő gyermekre, s az repesett az örömtől s eltelt szintén Szentlélekkel, megtisztult az eredeti bűntől, s a Boldogságos Szűz lett az ő keresztelője s újjászülője. Nagy kegyelem az, ha a gyermek már anyja méhében veszi a lélek benyomásait. A Boldogságos Szüzet tisztelő édesanyák részesíthetik magzataikat saját lelkük s érzésük melegében s harmonikus áldásaiban. Amit ugyanis a Szent Szűz tiszteletében szeretetből, tisztaságból, vágyból s bizalomból, meghatottságból s bensőségből vesznek, az mind magzatjaikra is hárul, kiket meleg s imádkozó szívük alatt hordoznak. Minden anya gondoljon a Szent Szűz látogatására Erzsébetnél s tegye magát is sokszor kapcsolatba vele; nyissa ki szívét a hozzá közeledő Szűznek; hallja meg szavát s köszöntse ő is melegen azt, ki áldott az asszonyok között. Kérjen, kölcsönözzön ki nála érzéseket, melyeket gyermekére is átönthet. Áhítat, bizalom, emelkedett hangulat, Isten-közelség, szent öröm töltse el az anya szívét, nézze az anyaságot, mint Isten-szolgálatot, Isten teremtő munkájában való részvételt s épp akkor járuljon többször a szentáldozáshoz s a szentáldozásban élje át a Szent Szűz látogatásának titkát s áldásait.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, 233-234. old.]

Mária, a ház küszöbéről a szokott módon köszön­tötte Erzsébetet: Az Úr van teveled! E szavak hal­latára Erzsébet érezte, hogy a gyermek, kit méhében hor­dott, örömében megmozdult, és megértette, hogy gyer­meke azon pillanatban tisztult meg az eredeti bűntől, és telt el az isteni kegyelemmel, A Szentlélek sugallatáras Er­zsébet fölismerte Máriában az Isten anyját és fölkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhed­nek gyümölcse! Honnét ér az a kegyelem engem, hogy az én Uramnak anyja engem meglátogat? Mihelyst hal­lottam üdvözlésedet, a gyermek, kit hordok méhemben, fölujjongott örömében. Boldog vagy, hogy hittél, mert mindaz teljesedik, mit az Úr előre megmondott neked."

Dalba fakadt a boldogság a Szűz szívében, a szíve csor­dultig tele volt Örömmel, már nem fojthatta magában. A názáreti szűz most nem Dávidnak zsoltárát énekelte, ha­nem a magáét: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és ör­vendez lelkem az én üdvözítő Istenemben, mert megtekin­tette szolgájának alázatosságát, mostantól kezdve boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot vitt ben­nem véghez a hatalmas, kinek szent az ő neve."

(Szűz MÁRIA élete)

„Katolikusnak lenni annyi, mint a Szűzanyát és az Egyházat édesanyaként tekinteni. Katolikusnak lenni annyi, mint körülrajongani, szeretni és ragaszkodni hozzá. Annyit is jelent, mint haladni a tíz- és ötparancsolat biztos vágányán a bölcsőtől a sírig. És jelenti azt, hogy nyugodtan meghalni, és viszontlátására sietni Jézus lángoló Szívére és édesanyánknak, a Boldogságos Szűz Máriának karjaiba. Legyetek hűségesek, legyetek ragaszkodók, legyetek sziklán álló katolikusok s örüljetek annak, hogy az Isten meghívott benneteket az Egyház kebelére és onnét az örökkévalóságra.”

1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 90. old.

„…minden nap ajándék, hogy te magad is ajándék legyél.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Szeretettel és jósággal, állhatatossággal és szívélyességgel igyekezzünk a lelkeket megnyerni és a Szűzanyához közelebb vinni.

Úgy tartjuk, hogy az utolsó kenet a teljes személyi­ség javára szolgál. „Legyen ez az olaj orvosság mind­azoknak, akiket megkennek vele; gyógyítsa meg őket testben, lélekben és szellemben, és szabadítsa meg őket minden bajtól."

A szent kenet tehát erőforrást jelent mind a testnek, mind pedig a léleknek. E szentségről szóló tanításában az Egyház azt az igazságot adja tovább, melyet először Szent Jakabtól olvashatunk: „Beteg valaki közületek? Hivassa az Egyház papjait. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek s az Úr megkönnyebbí­ti őt. Ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer" (Jak. 5: 14-15).

Ehhez a szentséghez nagy bizalommal kell közelíte­nünk, nekünk is hinnünk kell Krisztus gyógyító szere­tetében és megerősítenünk, hogy semmi sem választhat minket el ettől a szeretettől.

Drága fivéreim és nővéreim, meg fogjátok találni a megfeszített Urat betegségtek és szenvedéstek közepet­te. Ahogyan Veronika szolgált Krisztusnak, amikor az a Kálváriára ment, ugyanúgy a keresztények is vállal­ták a szenvedők és megszomorítottak gondozását, mint kiváló alkalmat arra, hogy magát Krisztust szolgálják. Dícsérem és megáldom mindazokat, akik a betegekért dolgoznak a kórházakban, lakásokon, és a haldoklók számára létesített elfekvőkben. Szeretném elmondani nektek, orvosok, nővérek, lelkészek, s mindenki, aki a kórházakban dolgozik: nemes hivatás a tiétek. Ne fe­ledjétek, hogy Krisztust szolgáljátok fivéreitek és nővé­reitek szenvedéseiben is.

A Szeretet sohasem fog cserbenhagyni. Te vagy az, aki nem hiszel eléggé a Szeretetben.

 

 

 

Bevezető

Az Emberfia nem elveszíteni jött az embereket, hanem megmenteni. Halljuk a mai evangéliumban.

Nem pokolra juttatni, hanem üdvösségre. S nem elpusztítani és kiirtani embereket és népeket, ha-nem megmenteni őket.

Elsősorban a mai evangéliumban majd hallható kemény igényeit megtartó követőit.

Vizsgáljuk meg lelkiismertünket: Kemény igényeit megtartó keresztények vagyunk-e mi?

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Add meg nekünk, hogy a Téged be nem fogadókkal szemben sohase vezéreljen a bosszúállás! Uram, irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy minden emberhez eljusson követésedre hívó szózatod! Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy akik most itt együtt vagyunk, mindhalálig hűségesek maradjunk Hozzád! Uram, irgalmazz! 

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban hallottak közül, nem tudom, kinek mi ragadta meg a figyelmét. Ebben súlyos szavak hangzottak el Krisztus ajkáról követésével kapcsolatos igényei!

Jézus követése ugyanis nem szórakoztató kirándulás. Nem tekinthető egyszerűen szentföldi gyalogtúrának sem, mely Názáretből indul és a Tibériás tavát is útba ejtve, valahol Jeruzsálemben fejeződik be, az óvárosban a Golgota nevű hely közelében, a mai bazár végén.

Mindjárt az evangélium első részében van egy komoly probléma. A szamaritánusok nem fogadják be a Jeruzsálem felé tartó Jézust.

És ott vannak a nem befogadásra reagáló, Szamáriát villámokkal elpusztítatni akaró apostoloknak mondott jézusi mondatok: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek.” És mi tudjuk-e, hogy milyen lelkület van bennünk? A jézusi-e vagy másféle?  „Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse”?

Van e bennünk valami ebből a krisztusi, másokat, még ellenfeleinket is megmenteni akaró lelkületből?

Még ma is, az ökumenizmus korában is, közülünk is sokan, felháborodunk, ha valaki „Jeruzsálembe tart”, azaz más rítussal, más külsőségekkel ünnepli az Istent.

Jézus elutasítja a kirekesztést. Vallásit, ideológiait, politikait, s nemzeti, s kisebbségi kirekesztést. Nem pusztítani, nem elpusztítani kell a vallást, a nemzetet, a magyarságot, hanem megmenteni. Az önvédelemhez, a maga megmentéséhez mindenkinek, nemzetünknek is, természet adta jogunk van. És ebben, miként hallottuk maga Urunk Jézus Krisztus fog segíteni.

De követésének kemény feltételeket szab.

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és mondjon le mindenről.”

És ott vannak a mai evangéliumban az Úr Jézusnak elképesztően kemény, radikális igényei az őt követni akaró meghívottak, illetve kiválasztottak felé. Első hallásra inkább elidegenítnek ezek a követésétől, mint késztetnének a követésére.

Az Úr Jézus nem Hamleteket, fontolgatókat, mérlegelgetőket, bizonytalankodókat, igent meg nemet is mondani tudókat gyűjtött és gyűjt munkatársként maga köré.

Ha hív, ha kiválaszt az Úr, akkor nincs helye feltételeknek, kikötéseknek! Határozott, céltudatos, elkötelezett személyeket hív, akik mindent bölcsen le tudnak rendezni: szülő temetését, rokonoktól való elbúcsúzást.

Minden meghívásnak más és más a története. Nincs két egyforma meghívás, két egyforma hivatás. Mindenki másétól más az én meghívásomnak a története.

Viharos időben választott ki az Úr. Nemzetébe, hitet, élni akarást és élni tudást öntő mártírlelkű Bíboros börtön előtti utolsó évében.

Igazgatóm, érettségi közeledtével azt mondta nekem: Fiam! Ne menj el barátnak! Arra az egyetemre vetetlek fel, amelyikre akarod. Válaszom. Igazgató Úr! Köszönöm. De én elmegyek barátnak.

Keresztapám féltő szeretetével hasonlókat mondott: Fiam! Ne menj el barátnak, hiszen rátok a vértanúság vár. Azt válaszoltam neki. Keresztapám! Én azt is vállalom. Én elmegyek barátnak. És nem lettem vértanú. Még börtönt viselt hitvalló sem.

Amikor megkezdődött a szerzetesek deportálása, és Hatvanban véresre verték rendtársaimat az ávósok. Bementem testvérem érettségijére. Az egyik tanárom azt mondta: Fiam! Nagyon rosszul választottál. Még meggondolhatod. - Tanár úr! Én már meggondoltam. Nem léptem le, még jobban ragaszkodtam hivatásomhoz.

És ekkor kezdtem megérteni a krisztusi szavakat, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket. És arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek. Maradandót!” És kezdtem az ő segítségével gyümölcsöt teremni.

Több teljesült az életemben, mint, amit az Igazgatóm ígért. Miután Teológiából doktori fokozatot szereztem, Igazgatóm segítsége nélkül, arra az egyetemre vettek fel, amelyikre akartam.

Habár mindennaposak voltak a letartóztatások, nem lettem vértanú, mint már említettem, sem börtönt viselt hitvalló sem. Mások lettek azzá, helyettem is.

Sokak számára úgy tűnik, mi krisztus-követők, mindannyian, akik ellenkezőleg döntöttünk, és döntünk, mint az evangéliumban említett személyek, sorozatban esztelenül döntöttünk és döntünk.

Én azonban annyi év, annyi évtized után is hálát adok nap, mint nap az engem kiválasztó Úrnak. Túlon-túl beteljesült életemben az Úr Jézus, Péter apostolnak mondott ígérete, hogy „Ti, akik értem mindent elhagytatok, jutalmul száz annyit kaptok e földi létben, odaát pedig az örök életet.”.

Az életben túlon-túl sokat kaptam az Úrtól. S remélem, hogy odaát, a Krisztus mellett magukat határozottan elkötelező testvéreimmel együtt, az örök életet is.

Ámen.

1. Elizeus meghívása (1Kir 19, 16b. 19–21)

Elizeus lemond eddigi életmódjáról, és azzal, hogy Illés szolgája lesz, vállalja a prófétaság áldozatát. A próféták köpenyüket Isten jelöltjére terítették, ami kifejezte azt, hogy mostantól a jelölt teljesen elkötelezte magát.

 

2. Isten gyermekeinek szabadsága (Gal 5, 1. 13–18)

Az apostol szerint igazán csak a Szentlélektől áthatott ember válhat szabaddá önmagától, emberi elvárásoktól, és így ismeri fel a szeretet kihívásait.

 

3. Aki az eke szarvára teszi a kezét… (Lk 9. 51–62)

Aki hosszú útra indul, tisztában van a céllal, ismeri az útvonalat,  mindent egy lapra tesz fel. Kockáztat. Még ha ideiglenesen is, de feladja biztonságot jelentő lakását, kényelmét. Otthontalanná válik. A térképek ritkán jelzik az oroszlánt, a rablók vagy az időjárás veszélyeit, a vándor-zarándok pedig, minden modern segédeszköz ellenére, tulajdonképpen ki van szolgáltatva az útnak. Magára, erejére, bátorságára, kitartására hagyatkozhat. Akik megjártak egy távoli zarándokhelyet – egyéni fogadalomból, vezeklésként, kíváncsiságuk kielégítésére, önmaguk legyőzéséért vagy határaik feszegetése céljából -, arra is rájöttek, hogy az utazás kettős hatást gyakorol az emberre: a külső élmények, látnivalók mellett egy belső utat is megteszünk. Magunkhoz. Magunkba. Letisztulnak vágyaink, leegyszerűsödnek elképzeléseink, feladunk féltve őrzött illúziókat, (új) életre szóló felismerések születnek lelkünkben. Mire végigjártuk az utat, átalakultunk. Nem is a cél volt a lényeg, hanem az út maga…

Jézus a mai evangéliumban útra hív. Követni őt nem szabadidős foglalkozás, nem ideig-óráig tartó kedvtelés, nem családi vagy társadalmi kupaktanács konszenzusos döntése, hanem azé, akit személyesen hív. Mi inkább lelki segédeszköznek, kikapcsolódásnak, ünnepi színfoltnak érzékeljük a kereszténységet, pedig egyáltalán nem az. Úgy szeretnénk Krisztust követni, hogy abból csak előnyeink származzanak, közben minden virágot leszakítva az út mentén még csak a kezünket se piszkoljuk össze…

A kereszténység lényege: Jézus Krisztus. Ő az út, az igazság és az élet. Így, ebben a sorrendben. Csak akkor tapasztaljuk meg az igazságot, ha az úton járunk és igazságban élünk. Csak így juthatunk az életbe. Ha csak morzsákat szedünk az út széléről, nem ismerjük meg életünk értelmét, nem élünk az igazságban. Ha kibúvókat keresünk, ha mentegetőzünk, mert pillanatnyilag akadnak fontosabb dolgaink is az ő követésénél, nem vagyunk tanítványai. A téblábolással, a számító okoskodással valójában nem akarunk felelősséget vállalni és elköteleződni. Túl nagy teret, befolyást engedünk a körülményeknek, a külső hatásoknak, az emberi gyengeségeknek, s ezek mind elbizonytalanítanak. Észre sem vesszük, mennyi energiát pazarolunk el azzal, hogy habozunk és fogadkozunk.

Szent Lukács megjegyzi, hogy egyeseket Jézus hívott, mások meg maguk ajánlkoztak, csak időt kértek, hogy jelentéktelen elintéznivalójukat kipipálhassák. Sok hívő az egyházra is úgy tekint, mint valami bürokratikus intézményre, mely azért van, hogy temessen, kereszteljen, szolgáltasson, elintézze helyette a papírmunkát, de különösebben nem lelkesíti Krisztus követése. A palesztinai parasztember – de az európai is –, tudja mit jelent, amikor az eke szarvára ráteszi a kezét. A szántás-vetés teljes odafigyelést, összpontosítást igényel. Sem jobbra, sem balra nem tekinthetünk, nemhogy hátra. Krisztus útján járva sem csatangolhatunk mellékutcákba, nem térhetünk le a zsákutcák felfedezéséért. Nem tudjuk előre az állomásokat, a kaptatókat vagy a pihenőket, csak annyit, hogy ő már itt velünk van az úton. Ő tölti be szomjúságunkat, ő nyugtat meg, ha elfáradtunk, ő segít vinni a keresztet, és ő vár a „túlsó parton”, ha hazaérkeztünk.

Az ő szemével nézzük életünk útját, hiszen nincs a földön maradásunk. Mindannyian zarándokok vagyunk. A keresztségben s még inkább a bérmálásban már igent mondtunk követésére, Szükségtelen, hogy más „alternatívákat” kipróbáljunk. Azóta „azonnal” követnünk kell, nincs ha, de. Az ő országának építése, az ő útján járás egész embert, teljes életet kíván. Nincs helye az alkudozásnak. Ha kifogásokat keresünk, azt jelezzük, nincs bennünk elég szeretet. A tanítványság árát ugyan meg kell fizetnünk: de azt is megtapasztaljuk, hogy igája édes, terhe könnyű. Az útra nem szoktunk építkezni. Amit azonban az úton járással felépítettünk, azt a mennyben használatba vehetjük.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Lk 10, 1-9

Mottó: Elküldte őket kettesével maga előtt (…) Menjetek!

Ezt a küldetést nagyon pontos utasítások kísérik. De még mielőtt útnak indította volna őket, két fontos elvet alkalmazott. Egyfelől maga előtt küldte őket. Ez világossá teszi, hogy az előkészítés volt a feladtuk. Így tesz majd az utolsó vacsora előtt is. előkészítette velük a búcsút, mely egyúttal nyitány is lesz. A kapcsolatok minőségének radikális nyitánya. Ez azt is jelenti, hogy mindig velük lesz. Hol láthatatlanul, hol láthatóan, de mindig érezhetően. És mindig ketten lesznek, úgy, mint az emmauszi úton, hogy megosszák egymással a tapasztalatot, Mert ebben a közös elmélkedésben is velük lesz, még mielőtt felismernék. Mint ahogy velünk van ma is, ha ketten-hárman összejövünk, ahogy ígérte. S nem kell magunkkal vinnünk semmit, csak a békét, amit ő adott.

Évközi 14. vasárnap

Lk 10,1–20 „Az aratni való sok, a munkás kevés!”

A mai evangélium a misszió kezdeteiről beszél. Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy Lukács ebben a részben historizál, vagyis bizonyos később keletkezett intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a hetvenkét tanítvány esete (10,1), akikre az utalást csak itt találjuk meg, és inkább csak szimbolikus számnak tekinthetjük. Természetesen a nagyobb méretű misszió valamikor elkezdődött, de ennek pontos szerkezetéről nem kapunk történetileg értékelhető információt.

Annál több adatot szerzünk a misszió változó körülményeiről, persze ezt is egy kicsit költői nyelven. Az egyik kérdés, nem kedvez a tanítványok munkájának, ha sok mindent visznek magukkal, és az lefoglalja őket (10,4). A befogadás körülményei is igen változatosak. Sőt számolni kell, hogy néhány agresszív ember, a misszionáriusok farkasa igen sok gyötrelmet fog nekik okozni (10,3). De ennek ellenére Jézus szelíd misszióját nem lehet megállítani.

Az Egyház élcsapatát mindig mások alkotják. De ha nem a pillanatnyi pozíciót nézem, akkor mindig az a csoport tekinthető annak, aki hatékonyan misszionált.

Egyik barátom, amikor megválasztották II. János Pál pápát, azt mondta róla, igazi missziós alkat. Előbb Rómában vált közkedveltté, majd amikor elkezdte apostoli útjait, barátom kijelentette:„A pápa meg sem áll Moszkváig.” Sőt naponta mondogatta:„Meglátod, misézni fog a Vörös téren.”Akkoriban ez a kijelentés furcsának hangzott és lehetetlennek látszott. De úgy tűnik, a pápa Róma és Moszkva hagyományos ellentétét, majd pedig távolságát egyre inkább legyűrte, de megszüntetni eddig neki sem sikerült.

Érdekes módon az út a kelet-európai országokban kezdődött. Lengyelország első alkalommal hivatalosan alig akarta befogadni a pápát, de a nép nyomására mégis megtette. Második alkalommal már inkább a pápa népszerűségében sütkéreztek az állami vezetők. Az európai utak után sor került az afrikai utakra, majd az USA fogadta a pápát. A vén Európában Svédország fogadta legcsendesebben a katolikus egyházfő látogatását. A magyar látogatás közül az első földrengésszerű volt. A következők már ismert programként mozdították meg a tömegeket. A balkáni látogatások puskaporos légkörben zajlottak. A vezetők féltek, a tömeg ujjongott, hogy közéjük érkezett a béke embere. A romániai látogatás is konfliktusokkal volt teli. De az ortodoxia és a katolikus egyház kapcsolatában új fejezet nyílt az ukrajnai látogatás után.

A tömegek számára a pápa vitathatatlanul hiteles egyházi vezető, aki pasztorális utakat tesz és nem politikait. De érdekes módon politikai irányok inganak meg ott, ahová ellátogat a szentatya. Talán az ortodoxia fél a monolitikus egységet alkotó katolikus egyháztól, talán a történelmi emlékek miatt ébrednek félelmek bennük. Akik a félelmeiket hangoztatták, a múltba néztek, II. János Pál pápa pedig a jövőbe tekintett. Pontosabban minden egyes alkalomm a l Jézusra tekint, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.Az Evangéliumról beszélt, imádkozott, áldott, türelmet és igazságosságot kért. A világ minden látszat ellenére ki van éhezve az evangéliumra. II. János Pál gyenge lábakon, de hordozta ezt az üzenetet.

A statisztikák szerint a világnak még csak harminc százaléka keresztény, de ez a harminc százalék megosztott. Mi lenne, ha a „világosság fiai” egyszer összefognának a szeretet és az evangélium érdekében, és egységesen lépnének fel? Lehet, hogy akkor oltár épülne a Vörös téren, ortodox és katolikus papok, s protestáns lelkészek vennék körül, és egy szívvel, lélekkel mondanák: „Miatyánk, aki a mennyben vagy…”

Egyik kollégám azt javasolta, módosítsuk az evangélium eme helyét, hogy az „aratni való sok, a munkás kevés” – mondjuk ki az aratni való is kevés. Valójában nem erről van szó. II. János Pál pápa megmutatta, hogy aki bőven vet, az bőven is arat. Aki hittel vet, az bőven arathat. Csak a misszionáriusok higgyenek az üzenet fontosságában és hatékonyságában, akkor az Isten áldása nem marad el. Kérjétek az aratás urát!

A hetvenkét tanítvány imája

Az elmúlt évtizedek teológiájában az átlényegülés dogmájának érthetőbbé tételére, illetve helyettesítésére új kifejezések és elgondolások születtek. Ennek oka egyrészt az, hogy a mai ember számára nehezen érthetők a régi, Arisztotelésztől származó filozófiai fogalmak, másrészt pedig az, hogy a természettudományos gondolkodásban nem ugyanaz a kenyér lényege és járulékai, mint a filozófiai gondolkodásban.

Az átlényegülés dogmájának értelmezésében - a II. Vatikáni Zsinatot követő időszakban - eléggé sokan, kezdték használni a transzfinalizáció (célváltozás) és transzszignifikáció (jelentésváltozás) kifejezést. Szerintük az átváltozás nem azt jelenti, hogy a kenyér és a bor új lényeget kap. A lét rendjében a kenyérrel nem történik változás. Ellenben a kenyér és a bor új jelentést és új célt kap. A célváltozás azt jelenti, hogy a konszekráció előtt a kenyérnek és bornak az volt a rendeltetése, hogy testünket táplálják, az átváltoztatás után pedig új célra, lelkünk táplálására és keresztáldozat ünneplésére szolgál. Ugyanezt a meglátást ielentésváltozásnak is  lehet mondani,  ha  arra akarunk utalni, hogy az új cél következtében a létezőnek új jelentése lesz a teremtett világban. A kenyér és a bor az konszekráció előtt testi táplálék, utána viszont lelki táplálék jelenlétét jelzi.

Az elmélet kiindulópontja az a meglátás, mely szerint, ha megváltozik valamely dolognak a célja vagy jelentése, akkor az a dolog alapjában, lényegében változik meg. Például a piros, fehér és zöld szövet mássá lesz, ha ruhát vagy nemzeti zászlót csináltak belőle. Ugyanazok a kövek mássá lettek, ha házat vagy hidat építettek belőle. Hasonló módon Jézus akarata a kenyeret és a bort olyasvalamivé teszi, amely lényegesen más, és több, mint a kenyér és a bor. Az adományok nem szűnnek meg kenyér és bor lenni, de más célt és jelentés kapnak. És ezt az'új célt és jelentést nem mi, hanem Jézus akarja.

VI. Pál pápa „Mysterium fidei" (1965) kezdetű körlevelében figyelmeztette a teológusokat, hogy a valóságos jelenlét misztériumának kifejtésében nem lehet helyettesíteni az átlényegülés (transsubstantiatio) szakkifejezést, legfeljebb, kiegészítésképpen lehet beszélni cél-, illetve jelentésváltozásról. „Miután megtörtént az átlényegülés, a kenyér és a bor színei kétségkívül új jelentést öltenek magukra és új célt, de azért öltenek magukra új jelentést és új célt, mivel új valóságot (realitatem) tartalmaznak, amelyet joggal mondunk ontológiainak. A mondott színek alatt ugyanis nem rejtőzik már az, ami előbb volt, hanem másvalami, éspedig nemcsak az egyház hitének megítélése szerint, hanem tényszerűen" (DH 4413).

Megjegyzendő, hogy az ember nagyon jól megérzi, vajon valódi-e az
összeszedettsége vagy sem. Mert ha az, akkor valami különös érzelem
fogja el -- igazán nem tudom, hogyan magyarázzam meg, de aki
tapasztalta, az meg fog engem érteni -- tudniillik a lélek úgy van
vele, mintha megnyert játszma után fölkelne a játékasztaltól,
amennyiben világosan látja, hogy e világ dolgai egy hitvány játéknak
figurái. Éppen a legalkalmasabb időben kel föl; s mint aki ellenségei
elől erős várba vonul vissza, elvonja érzékeit ezektől a külső
dolgoktól, s mélységes megvetéssel utasítja vissza azokat magától.
Szemei önkéntelenül lezárulnak, hogy még csak ne is lássa őket többé,
de annál tágabbra nyílnak lelki szemei. Azért is, akik ezen az úton
haladnak, rendesen behunyt szemmel szoktak imádkozni, s ez a szokás
sok tekintetben nagyon hasznos. Igaz ugyan, hogy kezdetben
áldozatunkba kerül nem nézni a földi dolgokat, később azonban magától
megy, sőt az kerül az embernek erőfeszítésébe, hogy ima közben
kinyissa a szemét.

Könyörögtem a Győzelmes Nagyboldogasszonyhoz azért is, hogy tartson távol tőlem, ami beszennyezhetné tisztaságomat, tudtam, hogy egy olyan utazás alatt, mint amilyen ez az olaszországi is, sok zavaró dolog eshetik meg, főleg azért, mert nem ismerem a rosszat s félek azt felfedezni, miután nem tapasztaltam meg, hogy „a tisztának minden tiszta”, hogy az egyszerű és egyenes lélek semmiben sem lát rosszat; valóban, a rossz csak a tisztátlan lelkekben létezik s nem érzéketlen tárgyakban ... Szent Józsefet is kértem, hogy őrködjék felettem, iránta gyermekkorom óta különös tisztelettel viseltettem, amely összefonódott a Szent Szűz iránti szeretetemmel. Mindennap elmondtam az imát: „Ó, Szent József, szüzek atyja és oltalmazója” – s így félelem nélkül indultam el hosszú utazásomra, oly jó védelmezőim voltak, hogy lehetetlenség volt félnem.

Megköszöntük neki, hogy kedves szavaival megvigasztalt.
„Kedves testvérkéim, felajánlom maguknak örömöm gyümölcseit úgy, amint a jó Isten azokat nekem adja. Az égben sok kegyelmet fogok kieszközölni azoknak, kik jót tettek velem. Magának, kedves anyám, nem is lesz minden hasznára. Sok dolgot csak azért fog megkapni, hogy öröme legyen.”

Néha tán ránehezedett lelkükre az ég sötétje is, néha tán irtózva látták a nagyvárosnak az istállónál is csúnyább piszkát, és talán nagyon bele is fáradt a lelkük, talán kicsit el is hűlt a szívük - és lássák a „nagyon jó Úr Isten” [II. 36/7]

Ma bejött portánkon egy lélek, s kérte, vegyük fel gyermekeink közé, de nem tudtuk ezt megtenni. Ennek a léleknek nagy szüksége lett volna házunkra. Míg vele beszéltem, testemben megjelentek Jézus fájdalmai. Midőn elment, az egyik legsúlyosabb önmegtagadást gyakoroltam érte. Legközelebb nem engedem elmenni az ilyen lelket. Három napig sokat szenvedtem miatta. Nagyon sajnálom, hogy oly kicsik az intézeteink, s nem tudunk több ilyen lelket elhelyezni. Jézusom, Te tudod, mennyit szenvedek minden eltévedt bárányért...

Ha valaki magához veszi az Úr Testét, annak még a teste is megszentelődik.

Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk ma­gunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda min­dent, másképpen nem adunk semmit sem. Nem szolgál­hatunk egyszerre két úrnak (Lk 16,13). Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.

A csodálatos, megnyugtató hatású áldásra ébredtem.¹⁶ Szívem valósággal remegett az örömtől. A Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Ahogy a szentmisére mentem, a Szűzanya szólt: „Nyugodj meg, kislányom! Együtt megyünk. Ugye, elfáradtál? Én is veled fáradoztam, de most jól kipihenjük magunkat!” Szinte ugyanazokat a szavakat mondta, melyeket néhány nappal ezelőtt én mondtam a Szűzanyának. „Édesanyám, a püspök atya áldása olyan nagyon megnyugtatott!” Míg így beszélgettünk, elvégeztem a harangozást, és utána az Úr Jézus elé borultam: „Imádott Jézusom, de sok mondanivalóm van!” Majd újra elmondtam neki azt, ami annyira megnyugtatott, és megköszöntem Neki a soksok kegyelmet. És utána csendben, hallgatással imádtam Őt. Arra gondoltam, milyen régen szólt hozzám, és visszakívántam lelkemben szavait. „Ó, én nyomorult!” De ami most történt, arra nem voltam elkészülve. Hófehér papírt terített lelki szemeim elé, s közben jelenlétének csodálatos érzését úgy fokozta bennem, hogy térdeim is megremegtek. A szemeim előtt elterülő fehér lapra háromszor ráírta: „Kislányom, nagyon szeretlek!” Az utolsó szavak betűi pirossal írottak. A meghatottságtól zokogni kezdtem. „A bűneim, jaj, a bűneim! Uram, Jézusom, végtelen jóságod és szereteted bűneim bánatára indítanak, de bánhatom-e eleget? Nem, soha!”

16 Az előző napon, december 12-én a fehérvári püspöktől kapott áldásra utal. (Ld. 2/41-42) (Szerk)

Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban! (2Krón 18,3)

Jósáfát élettörténete rámutat a hívő élet buktatóira és győzelmeire is. Ez a szakasz példa arra, hogyan eshet csapdába még Isten gyermeke is.

Jósáfát a déli országrész királya volt. Az északi részben virágzott a bálványimádás, Aháb király pedig különösen is távol került Istentől, főleg pogány felesége hatására, aki istentelen asszony volt. Jósáfát mégis megkérte a lányukat a saját fiának feleségül. Isten mindig óvta a benne hívőket attól, hogy pogányokkal házasodjanak össze, mert könnyen érvényesült a lefelé nivellálódás törvénye. S most Jósáfát, aki a Bibliára akarta felépíteni személyes életét és az ország rendjét is, ezzel ellentétesen cselekszik.

A bajt fokozta, hogy Aháb most már mint rokont is meghívta egy nagy lakomára. Jósáfát a meghívást elfogadta. Ezek gyakran tivornyává váltak, ahol a bálványisteneknek való áldozat is sorra került. Mit keres itt egy istenfélő ember?

Mulatozás közben Ahábnak eszébe jutott, hogy vissza kellene foglalni egy elveszített várost. Jön-e vele a szomszéd a háborúba? Kényelmetlen lenne most nemet mondani, s Jósáfát gondolkozás nélkül bólint.

Egy hívő, aki nem kérdezi Urát, sodródik, s egyre mélyebbre kerül. A hajó a vízben van, de a víz ne kerüljön a hajóba! A hívő a világban él, de ne legyen hasonlóvá az Isten nélküli világhoz! Kényes, de fontos kérdés ez. Isten gyermekei csak akkor tudnak áldássá lenni mások számára, ha minden helyzetben Isten gyermekei maradnak. Szeretnek mindenkit, de közösséget csak a szentekkel vállalnak.

Péter apostol írta: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan..." (1Pt 5,8-9)

Drága gyermekek!
Veletek örülök és megköszönök minden áldozatot és imát, amit szándékaimra felajánlottatok. Kicsi gyermekeim, ne feledjétek, hogy fontosak vagytok a tervemben az emberiség megmentéséért. Térjetek vissza Istenhez, és az imához, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennetek és általatok. Kicsi gyermekeim, még ezekben a napokban is veletek vagyok, amikor a sátán a háborúért és a gyűlöletért harcol. A megosztottság erős, és a gonoszság úgy működik az emberekben, mint eddig még soha.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

https://www.youtube.com/watch?v=DA6MWKxzqM4

1. Ferenc pápa elhalasztja afrikai útját
2. Ferenc pápa fogadta Ursula von der Leyent
3. Katolikus családegyesületek képviselői a Vatikánban
4. Katekézis az időskor szépségeiről
5. A földrengés sújtotta L’Aquila városába látogat a pápa
6. Ferenc pápa fogadott egy befolyásos síita vezetőt
7. Erősödő keresztényüldözés Nigériában
8. Felmentették Hilarion metropolitát külügyi vezetői tisztségéből
9. Közös rózsafüzér-ima Ferenc pápával
10. 400 éves a római spanyol nagykövetség

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

 

 

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

 

https://www.youtube.com/watch?v=EoCqrweGbUA

Add át sérüléseidet az Úrnak! - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

† Keresztvetés, külső-belső csend megteremtése, imaszándék felidézése

Bűn nélkül fogantatott Szeplőtelen Szűz Mária! Könyörögj érettünk, szegény bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen

Mária Hálaéneke

Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát:
Íme, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem Ő, aki Hatalmas.
Ő, akinek a neve Szent.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
az Istenfélőkön maradt.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt:
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsájtja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké

De profundis

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram, halld meg a szavam!
Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! 
Ha számon tartod a vétkeket,
ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?

Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. 
Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, 
várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom
és bőséges nála a megváltás.
Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

Könyörgés

Édesanyánk, Szentséges Szűz Mária, gyermeki bizalommal fordulunk Hozzád. Légy közbenjárónk Isten előtt!

A két haragvó tanítvány imája

Uram, irgalmazz nekünk. Krisztus, kegyelmezz nekünk. Krisztus, hallgass meg minket. Krisztus, szívesen hallgass meg minket. Atyaisten, aki a mennyben vagy, Mária dicsőséges Teremtője, könyörülj rajtunk. Fiúisten, a világ Megváltója, aki által Mária megismerte az anyaságot, könyörülj rajtunk. Szentlélekisten, aki Szent árnyékával eltakartad Máriát, könyörülj rajtunk. Szentháromság, egyetlen Isten, aki Máriát dicsőíti, könyörülj rajtunk. Szent Mária, aki az egész világegyetemet megvilágosítja, imádkozz értünk. Szent Mária, aki felmagasztalod a szolgáidat, imádkozz értünk. Szent Mária, aki közbenjársz a bűnösökért, imádkozz értünk. Szent Mária, aki megvilágosítod a szívet, imádkozz értünk. Szent Mária, az irgalmasság forrása, imádkozz értünk. Szent Mária, a szent egyház pompája, imádkozz értünk. Szent Mária, a bölcsesség virága, imádkozz értünk. Szent Mária, akit az angyal üdvözölt, imádkozz értünk. Szent Mária, akit Szentlélek árnyéka beborított, imádkozz értünk. Szent Mária, akit az égben dicsőítenek, imádkozz értünk. Szent Mária, a tavasz gyönyörű rózsája, imádkozz értünk. Szent Mária, gyümölcsöző szőlő levelekkel díszítve, imádkozz értünk. Szent Mária, szelíd és szép szűz, imádkozz értünk. Szent Mária, Atyaisten dédelgetett házastársa, imádkozz értünk. Szent Mária, Isten Igéjének predesztinált anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, akit Szentlélek vesz körül, imádkozz értünk. Szent Mária, akinek a méhében fogant Isten, imádkozz értünk. Szent Mária, aki Istenembert hozott világra, imádkozz értünk. Szent Mária, a szűzek mintáját hordozó szűz, imádkozz értünk. Szent Mária, Jesse szára, aki Krisztust szülte, imádkozz értünk. Szent Mária, az élet fája, aki gyümölcsöt ad, imádkozz értünk. Szent Mária, az asszonyok legszebbje, imádkozz értünk. Szent Mária, az alázatosak közül a legalázatosabb, imádkozz értünk. Szent Mária, a szentek legszentebbje, imádkozz értünk. Szent Mária, a legértékesebb a szeretetben, imádkozz értünk. Szent Mária, a legméltóbb külön dicséretre, imádkozz értünk. Szent Mária, a Teremtő Anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, a Megváltó Anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, Krisztus Anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, a föld kívánt anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, aki rettenetes vagy a pokol erői előtt, imádkozz értünk. Szent Mária, a legkedvesebb anya, imádkozz értünk. Szent Mária, kegyelemmel teli szűz, imádkozz értünk. Szent Mária, irgalommal teli szűz, imádkozz értünk. Szent Mária, aki jámbor vigasztalásokat terjeszt, imádkozz értünk. Szent Mária, a szűz becsület virága, imádkozz értünk. Szent Mária, a bölcsesség virága, imádkozz értünk. Szent Mária, a Kelet ragyogása és fénye, imádkozz értünk. Szent Mária, az ég erényeinek királynője, imádkozz értünk. Szent Mária, az Úr ciprusának háza, imádkozz értünk. Szent Mária, a menny kristályos ablaka, imádkozz értünk. Szent Mária, az örök fény hajnala, imádkozz értünk. Szent Mária, a legszebb és legtiszteltebb szűz, imádkozz értünk. Szent Mária, édes és hangzatos dallam, imádkozz értünk. Szent Mária, aki Isten gyönyörével táplál minket, imádkozz értünk. Szent Mária, a mennyei udvar pohárnoka, imádkozz értünk. Szent Mária, a Paradicsom nyitott ajtaja, imádkozz értünk. Szent Mária, Isten szeretett árnyéka, imádkozz értünk. Szent Mária, a szüzek új öröme, imádkozz értünk. Szent Mária, a legáldottabb a nők között, imádkozz értünk. Szent Mária, a nyomorultak jámbor vigasza, imádkozz értünk. Szent Mária, az igazi üdvösség és az igazi boldogság, imádkozz értünk. Szent Mária, a szeretet nagyszerűsége, imádkozz értünk. Szent Mária, a kegyesség teljessége, imádkozz értünk. Szent Mária, az árvák anyja, imádkozz értünk. Szent Mária, az árvák ápolója, imádkozz értünk. Szent Mária, a kisgyerekek teje, imádkozz értünk. Szent Mária, a szenvedők támasza, imádkozz értünk. Szent Mária, akit az angyalok szolgálnak és tisztelnek, imádkozz értünk. Szent Mária, az ég nemes királynője, imádkozz értünk. Szent Mária, akiben mind a férfi, mind a női szentek örömüket lelik, imádkozz értünk. Szent Mária, akit mindenki dicsér és tisztel, imádkozz értünk. Kedvezz nekünk, bocsáss meg, Úrnő. Kedvezz nekünk, szabadíts meg, Úrnő. Minden rossztól szabadíts meg minket, Úrnő. Minden gonosz kísértéstől szabadíts meg minket, Úrnő. Isten haragjától és felháborodásától szabadíts meg minket, Úrnő. Veszélytől és kétségbeeséstől szabadíts meg minket, Úrnő. A büszkeségtől, amely tönkretesz, szabadíts meg minket, Úrnő. A harag és az irigység éles bűnéből szabadíts meg minket, Úrnő. A test kísértésétől, amely minden oldalról ér bennünket, szabadíts meg minket, Úrnő. A gonosz ellenség támadásától szabadíts meg minket, Úrnő. Krisztus megtestesülése fölötti örömünk által szabadíts meg minket, Úrnő. Az ő szenvedése fölötti bánat és gyötrelem által szabadíts meg minket, Úrnő. A feltámadása feletti öröm és csodálat által szabadíts meg minket, Úrnő. A mennybemenetele fölötti öröm és elragadtatás által szabadíts meg minket, Úrnő. A Szentlélek küldetésébe vetett hited által szabadíts meg minket, Úrnő. A te koronázásod feletti öröm és elragadtatás által szabadíts meg minket, Úrnő. A halálunk pusztító és elhagyatott órájában szabadíts meg minket, Úrnő. Az ítélet súlyos vizsgálatakor szabadíts meg minket, Úrnő. A pokol szörnyű gyötrelmeitől szabadíts meg minket, Úrnő. Mi bűnösök, könyörgünk, hallgass meg minket. Mivel te, a legjámborabb királynő méltóságot szereztél a szent Egyház védelmére, kérünk téged, hallgass meg minket. Te méltóztatsz dicsőséget szerezni az igazak számára, és kegyelmet nyújtani a bűnösöknek, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. Te méltóztatsz vigaszt szerezni a sanyargatottak számára, és szabadságot a foglyoknak, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. Te méltóztatsz megvigasztalni a szolgákat és a szolgálólányokat, akik odaadóan szolgálnak téged, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. Te méltóztatsz megtartani a te keresztény népedet, megmentve a te Fiad értékes vérét, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. Te méltóztatsz a hitben elhúnytaknak örök nyugalmat nyújtani, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. Isten anyja, könyörgünk hozzád, hallgass meg minket. A szeretett anya, a Szűzanya, szánjon meg minket, és örök nyugalmat adjon nekünk. Ámen. Uram, irgalmazz nekünk. Krisztus, kegyelmezz nekünk. Uram, irgalmazz nekünk. Mi atyánk stb., és ne essünk kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. V. Mondtam, Úrnő, könyörülj rajtunk. R. Gyógyítsd meg a lelkemet, mert vétkeztem ellened. V. Az irgalmadat fordítsd ránk. R. És légy kedves a szolgáidhoz. V. Mutasd meg a te hatalmad ellenségeinkkel szemben. R. Annak érdekében, hogy te minden nemzet előtt megigazulhass. V. Irgalmazz a te szolgáidnak, akik a te nevedet hívják. R. És ne hagyd őket a kísértéseik áldozatául esni. V. Ne űzz el minket a halálunk óráján. R. És támogasd a lelkünket, amikor elhagyja a testünket. V. Légy nekünk az erő tornya. R. És egy bevehetetlen szikla az ellenség ellen. V. Segíts nekem, Úrnő, hogy ne engedjek neki. R. Zúzd őt szét a lábam alatt. V. Kedvezően hallgasd az imámat és a könyörgésemet. R. És engedd, hogy az ellenfeleim semmivé váljanak. Imádkozzunk. Mindenható és örök Isten, aki számunkra a legtisztább Szűz Mária születését tervezted, arra késztetsz, hogy tiszta testtel szolgáljunk téged, és szerény elménkkel kedveskedjünk neked. Imádkozunk hozzád is, legjámborabb Szűz Mária, a Világ Királynőjéhez és az angyalok uralkodójához, hogy felfrissülést szerezz azok számára, akiket a tisztítótűz tüzei megtisztítanak, hogy kegyelmet nyerj a bűnösöknek, és adj kitartást a méltó jócselekedetekben. Védj meg minket, akik oly gyengék vagyunk, minden veszedelemtől, amely bennünket fenyeget. Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

¹Azt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. ²Senki a testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele. ³Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az Apostol félelmetes mondását: ⁴"Az ilyen ember átadatott a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1Kor 5,5). ⁵Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan órában, amint az apát jónak ítéli. ⁶És senki se adjon neki áldást üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se áldják meg.

SZILÁGYI DOMOKOS: SZÜLŐFÖLD
 

Itt én kevertem színt a virágoknak,
s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;
mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak;
ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét,
teremni tanítottam a földet,
suttogni az esőt,
békére az embereket.
Ez a táj ébredő öntudattal
enyémnek vallja magát.

   (Utódal a kedvesnek)

A hegyek, akik küldtek,
megtanítottak, szeressem a friss levegőt,
fejem fölött a magasságot;
vigyáznom kell a világra,
hogy bajod ne essék,
s hogy ne feledjék szemünket a színek
s a polifóniát a sárgarigók.

(1963)

A spirituális utazás segít abban, hogy Jézus Szívére hangolódjunk, és tanítványait elérhetővé teszi a világ iránti együttérzés küldetésében.

 

A Pápa Világméretű Imahálózata (az Imaapostolság) egy olyan szolgáltatás, amelynek célja a pápa havi imaszándékainak az egész világon való terjesztése. Ezeket a szándékokat az emberiség és az Egyház számára valódi kihívásoknak tekintik, mivel a Szentatya mai világ miatti aggodalmait fejezik ki. Célunk, hogy ezek a szándékok irányítsák az adott hónapban cselekvésünket és imáinkat.

Ezt a hálózatot azok alkotják, akik elérhetõvé teszik magukat a Krisztus küldetésében való együttműködés számára életük mindennapi felajánlásával, bármilyen helyen vagy helyzetben. A misszióra való felhívás az a tűz, amely őket apostolokként az Atya szívéből a világ szívébe küldi.

Az ima világméretű hálózatát 1844. december 3-án, Xavier Szent Ferenc ünnepén alapította Gautrelet jezsuita atya. Azoknak a fiatal diákoknak, akik misszionáriusként szerettek volna eljutni a világba, azt mondta: „Legyetek misszionáriusok imádkozva, a mindennapi életetek felajánlásával. Küldetésetek itt és most van, a tanulmányok és a mindennapi kis dolgok által. Ha Isten akaratára való nyitottsággal teljesítitek ezt, akkor már az egész Egyháznak segítő apostolok vagytok.”

Törekedjünk arra, hogy Krisztust életünk középpontjába helyezzük, és bensőséges barátságban éljünk vele. Ez ösztönözzön arra minket, hogy az Ő meghívására Vele együttműködő apostolokká váljunk.

Ferenc pápa megújította felhívását minden ember számára, arra kérve mindenkit, hogy csatlakozzon hozzá, ehhez a nagy küldetéshez, és hívjuk fel a figyelmet egyre inkább a körülöttünk lévők igényeire. Ezt a meghívást az Angelus utáni üzenetében tette meg 2017. január 8-án.

Szeretném felkérni Önt, hogy csatlakozzon A Pápa Világméretű Imahálózatához, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti azokat az imaszándékokat, amelyeket havonta javaslok az Egyház számára. Ilyen módon az imaapostoli szolgálat előre halad és növekszik a közösség.

A Szentatya azt akarja, hogy tisztában legyünk a világ minden táján jelenlévő testvéreink szenvedéseivel, imádkozzunk értük, és gondolkozzunk új módszerekről szenvedésük enyhítésére.

Újítsuk meg a Szentatya havi imaszándékaival kapcsolatos törekvésünket, és tekintsünk magunkra misszionáriusként mindennapi életünkben.

A házaséletben sokszor szembesülünk azzal, hogy bizalommal el kell fogadnunk a váratlan valóságot. „József minden előfeltétel nélkül elfogadta Máriát. Bízott az angyal szavaiban.” (Ferenc pápa) Képesek vagyunk-e mi is elfogadni, befogadni úgy, hogy megnyitjuk a szívünket a meglepetések előtt?

A pesti barátnőm csípője eltörött. Bent van a fiumei úti kórház baleseti osztályán. Emőkének hìvják, sürgősen imát kérek érte! Kedves testvérek segítsetek! Köszönöm szépen!