Napi igék

De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét… (Zsolt 103,17-18)

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

Olvasmányok

ApCsel 13,42-52; Józs 10,1-15

Lelki útravaló a mai napra

Azt, hogy mit jelent az a szó, hogy "mindörökké", véleményem szerint nagyon nehéz megértenünk, ha egyáltalán lehetséges, mert az egész életünket térbeli és időbeli korlátok közötti tapasztalásban éljük. Nagyon kevés érintkezési pontunk van az örökkel vagy a végtelennel. A zsoltáros szinte megmosolyogtató módon két nemzedéknyi idővel hangsúlyozza az Úrnak az istenfélők mellett álló örök szeretetét: még az unokákról sem feledkezik meg!

És talán elég is az az egyetlenegy találkozásunk az örökkel és a végtelennel, amelyet ma az ószövetségi igénk az Úr szereteteként, az újszövetségi igénk pedig Jézus Krisztusként ír le, és ami valójában egy és ugyanaz. Az Úr szeretete Jézus Krisztus, és Jézus Krisztus az Úr szeretete. Hitvallási mélységű örök igazság ez, amely utat nyit számunkra is a korlátok közül való kilépésre, hogy egyúttal az öröklét szabadságába hívjon bennünket.

A "mindörökké" szava így vált Jézus Krisztusban testet öltött valósággá, amikor belépett a világunkba és az életünkbe, és nekünk ajándékozta az örök élet reménységét a mulandóság ellenében.

*

Urunk! Te ott álltál a nagyszüleink mellett szereteteddel, ahogyan minket is szövetségedbe fogadsz, és reméljük, unokáinkat sem taszítod el magadtól. Bűneinkkel sokszor vétettünk a veled való szövetség ellen, de hála tölti el a szívünket, hogy örök szereteted nagyobb a hűtlenségünknél. Őrizz meg minket az örök élet reménységében, hogy életünk minden napját dicsőséges ragyogásában tudjuk tölteni. Ámen.

Szerző: Pápai Attila