A szalézi szent mondta... Don Bosco

Fontoljuk meg és mondjuk ki: „Te áldott kereszt, most nem vagy nehéz. Hamarosan eljön az idó, amikor nem lesz így; az lesz a kereszt, amelynek rózsakoszorú lesz a jutalma... Oh, szent Kereszt, verejtékem legyen dicsőség” (uo. 49. o.).

(1885-ben Don Bosco nagy beteg. A nővérek fogadalomtételekor ezt mondta): Mindenki kapott tőlem egy keresztet; kérlek, viseljétek szívesen, de ne azt a keresztet, amit mi akarunk, hanem azt, amit Isten akaratából kapunk. Viseljétek vidáman (A Segítő Szűz Leányai történetéből 5/4).

Akkor lehet jót tenni a leányokkal, ha vidámak; szeretni és becsülni kell őket, még akkor is, ha egyik vagy másik nem érdemli meg (MB XIII. 207).

A Segítő Szűz Leányainak küldetése hasonlít az angyalokéhoz (MB XIII. 212).

(Egy nővérhez): Most Mornesébe megy. (A nővérek központi házába). Akaratát hagyja az ajtón kívül (MB XIII. 203).

Nagyon örvendetes lenne, ha a Segítő Szűz Leányai mindig Isten jelenlétében élnének (MB XIII. 1 17).

Ne várjatok egy meghatározott napra, egy szükségállapotra, amikor tanácsot akartok kérni vagy valami közérdekű dolgot akartok mondani: az elöljáró a beosztott felé, a beosztott az elöljáró felé mondja meg nyíltan, tisztelettel, nyugodtan és derűsen mondanivalóját (MB XI. 363).

(Egy Segítő Szűz Leány jelöltnek): Ha szúr a tövis, helyezzétek Krisztus tövis koszorújába (MB XI. 363).

Amíg a szaléziak és a Segítő Szűz Leányai az imának és a munkának szentelik életüket, gyakorolják a mértékletességet és megélik a szegénységet, a két kongregáció sok jót tehet; ha azonban ellanyhulnak a buzgóságban, menekülnek a fáradalmas munkától, átadják magukat a kényelemnek, lejárt az idejük. Elkezdődik számukra a lefelé zuhanás ideje (MB X. 652).

Amikor írtok rokonaitoknak, közöljétek velük, hogy akiknek van szalézi fiuk vagy Segítő Szűz leányuk, üdvözülni fognak a harmadik és a negyedik nemzedékig (MB X. 651).

(1874-ben megválasztják a Segítő Szűz Leányainak első elöljáróit. Don Bosco Ív szól hozzájuk): Határozott a buzdításom: támogassátok a novíciákat a mindennapi munkában. Sokszor azt gondoljuk, hogy önmegtagadásból egy más feladatot végezve, ami még az egyéni ízléssel és elképzeléssel ellenkezik is, megtagadják magukat. Téves, mert ami belőle származik árt a nővérnek és a Kongregációnak is. Inkább arra törekedjetek, hogy tulajdonságaik helyes kifejtésénél önmegtagadóak és spirituális beállítottságúak legyenek, mindenben Isten dicsőségét keresve (MB X. 637).

A világ teli van buktatókkal, alig lehet lépni nélkülük; azonban, ha méltók vagytok szerzetesi mivoltotokhoz, veszély nélkül haladhattok előre, sok jót tehettek a magatok és mások lelkének (MB X. 617).