52135 ima található a honlapon, összesen 109394 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Az Ige mellett - Steinbach József írásai

Az Ige mellett - Steinbach József írásai
Naponta frissül

Steinbach Józsefnek a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

Az Ige Mellett (4) „Ujjongva örüljünk veled…”(Énekek 1)

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
05

(4) „Ujjongva örüljünk veled…” (Énekek 1)

Ujjongva örülni azt jelenti, hogy az ember megtapasztalja az öröm maximumát, azt a csodát, amikor semmi nem veszélyezteti boldogságát, nem nehezedik életére sem félelem, sem gond, még azok árnyéka sem. Az ujjongó öröm a maradéktalan boldogság kifejezése.

Vőlegény és menyasszony, ezzel az ujjongó örömmel vágyódnak egymás után (7–8), ekként szívják magukba egymás nárdus-illatát (2; 12), ezzel az ujjongó örömmel hasonlítják egymás alakját a táplálóan friss gyümölcsökhöz, méltósággal bíró királyokhoz (4), Salamon ékesen szőtt szőnyegeihez (5), ékes paripákhoz (9), pezsdítő borokhoz (2). Amikor az ujjongó öröm kifogy a képek sorjázásából, amihez próbálná ezt az ujjongást hasonlítani, akkor még annyit mond, hogy ez az ujjongás még a fentieknél is jobb és szebb (4); gyönyörűséges (15–16). Kimondhatjuk, édeni állapot ez az ujjongó, zavartalan öröm, ez a boldogság: Isten eredeti gondolata az emberről.

Hova tűnik el ez az öröm? Mert ki kell mondani, hogy ez az ujjongó öröm, e-világban az embernek csak ritka és legfeljebb egy rövid ideig való tapasztalata, hiszen a zavartalan boldogság elillan. Az ember persze próbálja számos módon megteremteni, átélni az örömöt, miként itt a vőlegény és a menyasszony ezzel az ujjongó örömmel tekintenek egymásra. Ezek az emberi próbálkozások áldottak, de nem elégségesek, mert valami alapvetően elromlott, amit emberi próbálkozások nem képesek rendbe hozni, hogy az örömöt zavaró, ártó hatalmakat legyőzze.

Az ujjongó öröm csoda, Isten megváltó cselekvése. Ez az öröm csakis Ővele, Őáltala lehet a miénk. Az Úrban örülhetünk így mindenkor (Filippi 4,4), azzal a húsvéti örömmel és reménységgel, miszerint Isten, a feltámadott Jézus Krisztusban, már legyőzte az ártó erőket, és a világ újjáteremtése elkezdődött. Ez az öröm, hitben, minden körülményben, már a miénk, és jobb a bornál, jobb a szerelemnél, jobb minden emberi próbálkozásnál (4). Az Úr megváltó szerelme azonban örömteli áldássá teszi földi életünk minden rezdülését, borát és szerelmét is! 

Merjük tehát most az élő Istenre érteni ezt az igeverset: „Ujjongva örüljünk Teveled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretünk Téged!” (4)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (16) „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”(Jakab 5,13–20)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

(16) „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5,13–20)

Az imádságban nem az történik, hogy mi befolyásoljuk az Istent (17), hanem az, hogy ráhagyatkozunk az Ő tökéletes akaratára, aminek érvényesülése számunkra is a legfőbb jó, az üdvösség. Ezért minden könyörgésünk lényegi tárgya az, hogy legyen meg az Úr akarata és jöjjön el az Ő országa (Máté 6,10). A könyörgés éppen azt fejezi ki, hogy magasztaljuk a hatalmas Urat, mindeneknek Urát, akinél nincs nagyobb, és leborulva Őelőtte, megvalljuk, hogy milyen gyarlók, esendők, picikék vagyunk mi. A könyörgés lelkülete a leborulás, az Úr kegyelmére és tökéletes akaratára való hagyatkozás. 

Ugyanakkor a könyörgő ember ebben a leborulásban megtapasztalja a csodát: az Úr lehajol érte, és felemeli a könyörgő embert. Erről a felemeltetésről beszél, mint csodáról, mint Isten szabadító cselekvéséről, Jakab is: a szenvedőnek ad az Úr erőt; a betegnek ad imádkozó és segítő testvéreket, bátorító emberi eszközöket, akarata szerint gyógyulást; az örvendezőnek ad az Úr magasztaló alázatot; bűnös életünknek töredelmes, bűnvalló szívet, bocsánatot és megtisztulást ajándékoz (13–15). A könyörgőnek ad megszabadulást az Úr (15). Soha ne felejtsük el, hogy ez a szabadulás Jézus Krisztusban már a miénk, mi már megszabadított, üdvösséget nyert emberek vagyunk, ezért Isten szabadítása jelenthet konkrét földi segítséget is, de ha ez elmarad, ha Ő ezt nem tenné is (Dániel 3,18), az üdvösség akkor is a miénk, történjék bármi. 

A könyörgésben mégis, a mai Ige szerint is, ott van az az erő, amelyet Jákób imádsága is kifejez: Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz engem! (1Mózes 32,27) A könyörgésben nem hathatunk az Istenre, de „megrángathatjuk ruhájának bojtját”, hogy aki mindig ránk figyel, vesse ránk tekintetét. Ezt teszik a zsoltáros imádságai is (Zsoltárok 143,1). Erre a figyelemfelhívásra is valójában nekünk van szükségünk, mint akik ezáltal belevetik magukat az Úr áldó és megtartó kegyelmébe, hiszen Őnélküle semmit sem tehetünk (János 15,5), csak ha az Ő jóváhagyó áldása velünk van. 

Édesanyám huszonöt éve él egyedül, és nem lehet kimozdítani megszokott helyéről. Látom, ahogy elsorvad, és amiként beszűkül az élete. Akárhányszor felhívom, annyit mond: „Ma is órákat sétáltam a járdán, hálát adtam, és imádkoztam értetek.” Tudom, ez valóban így van. Azt is tudom, hogy az ilyen élet nem egy beszűkült élet, és én mai napig is az anyám, értem folyamatosan mondott, közbenjáró könyörgéséből élek. Könyörögjünk egymásért is!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (7) „…az Úr eljöveteléig.”(Jakab 5,7–12)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
03

(7) „…az Úr eljöveteléig.” (Jakab 5,7–12)

Várjuk az Urat! Várjuk Őt, aki eljött, aki Igéje és Lelke által már velünk van, és aki visszajövetelével teljessé tesz hívő népe számára minden kínzóan töredékest. Várjuk az Urat, mert az Ő eljövetele számunkra nem a vég, hanem az élet teljességének kezdete, a maradéktalan rendeződés és beteljesedés, az egyetlen megoldás. Jézus Krisztus eljövetele az Ő országának elhozatala, a világ és az ember megváltása, az eredeti tisztaságába való visszahelyezése. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

Az Urát hazaváró gyülekezet és az Urát váró hívő ember türelmes: türelemmel várja életének Urát, akit hitben már lát, akinek mindenre elégséges erejét már megtapasztalja életének minden percében.

A türelem Isten közelségének, Isten Lelkének ajándéka. A türelem hívő várakozásból fakad. Csak a hit embere lehet türelmes, aki a jelent a reményteli krisztusi jövővel együtt látja: már kész a megnyugtató megoldás, már tapasztaljuk annak áldásait, és ez a megoldás hamarosan kiteljesedik. Urunk cselekszik, jön, érkezik, mindenre elégséges áldásai már jelen vannak bennünk, közöttünk. A hívő ember türelemmel teszi a dolgát, és könyörögve várja, hogy Isten cselekedjen általa, az az Isten, aki mindig üdvösségesen munkálkodik (János 5,17).

Aki nem az Urat várja, hanem csak ideigvaló emberi várakozásai vannak, annak nincs honnan valóságos erőt és távlatot merítenie, így az ilyen ember folyton türelmetlen, folyton vár valamit, mindig valami mást, valami újat, valami többet, így soha nem tud hálaadással, az örök jövőre kitekintve élni a jelenben. Az egyházban is sok türelmetlen, elégedetlen, ötletelő, öncélúan újítgató ember van. Mit várunk, kit várunk? Mi erősíti meg a szívünket? (7–8)

Ennek a türelemnek része a béketűrés is, amely nem panaszkodik a másik előtt, és végképp nem panaszkodik a másik emberre; a Krisztusban testvérére sem. Sok panasza lehet az emberlétnek, ezekről szólni kell: az Úr előtt! Ravasz László írja, hogy a béketűrő ember nagylelkű és nem kicsinyes, hiszen Isten Lelke munkál benne. A béketűrő ember nem vesz részt tyúkperekben, márpedig a küszöbön álló, örökkévaló Úr igazságára tekintve látjuk be, hogy még a világháborúk is gyarló tyúkperekből robbannak ki (9).

Ez a türelem, a szenvedésben is türelmes. Ez a legnagyobb próbatétel. Ezt csak Isten erejével lehet megélni, aki ismeri és figyelembe veszi határainkat is, és nem terhel bennünket erőnk felett. Aki szenvedett már igazán, az nem beszél felelőtlenül a szenvedésben való türelemről. Az ilyen ember csak leborulva könyörögni tud az Úr mielőbbi megváltó jöveteléért, addig a türelemért (10).

Ez a türelem, a hétköznapokban korrektté formál. A türelmes ember kiegyensúlyozott, józan, szavaiban, életében megbízható, úgy határozott – úgy mond igent és nemet –, hogy mégis képes ebben a bűnösen bonyolult világban árnyaltan látni és mégis egyértelműen remélve hitet vallani! A türelem nem fanatikus, de felüdítően hitvalló, azaz korrekt (12).

Nagy példák a türelemre nézve, a gyümölcstermő növekedésre váró, szorgosan munkálkodó földműves mellett (7), a türelemmel szenvedő próféták (10) és Jób kitartó állhatatossága (11). De a türelem esetében az állhatatosság „bajnokai” nem elégségesek, ezért ne a példákra tekintsünk, hanem csakis az eljövendő Úrra, aki üdvösségesen intézte sorsunkat, hiszen Ő igen irgalmas és könyörületes! (11) Csakis ez a bizonyosság minden türelem forrása!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (1) „…ti gazdagok…”(Jakab 5,1–6)

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02

(1) „…ti gazdagok…” (Jakab 5,1–6)

A gazdagság olyan földi vagyon, amiből soha nem elég és mindig relatív. A vagyonnak éppen ebben a viszonylagosságában van a démoni természete. Mi, a gyerekkorunkat „dúsgazdagon” éltük meg a háborút megszenvedett szüleinkhez és nagyszüleinkhez képest; ugyanakkor a mi gyerekeink és unokáink tejben-vajban fürdenek a mi gyerekkorunkhoz képest, hiszen mi egy savanyúcukorkának is örültünk és a porban is tudtunk játszani. Erről úgy beszélünk, hogy az említett társadalmi rétegnek köze sem volt a tényleges gazdagsághoz. A gazdagság számos más „tőkét” kapcsol magához, kapcsolati és hatalmi tőkét. A legdémonibb az a gazdagságban, hogy mindig is láthatatlan az igazán gazdag réteg és annak vagyona is. Az a gond a vagyonnal, hogy már maga a téma démoni; ha az ember belekezd ebbe a témába, nem tud belőle jól kikeveredni.

A gazdagság büntetése tökéletes összeomlás, mert aki a vagyonában bízik, annak semmije nem marad. Jakab Jézustól veszi a képeket (Máté 6,19–20): a földi vagyon megrothad, moly megrágja, rozsda megemészti. A földi élet rövid, semmit sem hoztunk a világra, el sem vihetünk innen semmit (1Timóteus 6,6). A legnagyobb büntetés azonban az, hogy nemcsak a vagyon emésztődik meg, hanem a birtokosa is. Valóban, a vagyon felemészti az életet, a testet, a lelket, az idegrendszert; az ember csak ezzel foglalkozik. Még a menedzser egyházat is fenyegeti ez a veszély, egy idő után csak normatívázunk, pályázunk, törvényeket és rendeleteket bogarászunk, szakértőket fogadunk, miközben elerőtlenedik, elhiteltelenedik az evangélium az ajkunkon (1–2).

A gazdagság bűne az, hogy megront ott, ahol kizárólag saját célra felhalmoznak. Lehet a saját, kis résznek örülni, az én szőlőmnek és fügefámnak, de a vagyont illetően csak az menekül meg, akinek a kezén a vagyon átváltozik jótéteménnyé, szolgálattá. Jakab sorolja azokat a bűnöket, amelyeket elkövetünk, relatíve gazdagon is, tehát ne mutogassunk azokra, akik szerintünk gazdagabbak nálunk. Még az utolsó napokban is „kincseket gyűjtöttünk”, amikor már végképpen elengedni, megtérni, hitben erősödni, az Úr előtti megállásra kellett volna készülni. Valóban döbbenetes, hogy az ember, még utolsó vergődésében is „itteni” ügyeket intéz, vagy intéztetnek vele (3). Amiről Jakab ezután ír, azt a Lélek világosságában jól értsük. A világon mennyi, de mennyi mozgalom emelt már szót a szegényekért, akiknek az életét kiszipolyozva lettek mások dőzsölő és hízott szívű gazdagok, ezért a szegények panasza az égre kiált (4–6). Csak ott kezdődik a megtérés – ismét hangsúlyozom –, ha rádöbbenek, hogy én vagyok ez a gazdag ember, aki valóban hízott, dőzsölő, elhájasodott lelkű és szívű ember vagyok, nekem mindenem megvan, a gyerekeimnek is. De kiktől veszem el ezt?

Itt megállok, és áldom az Urat, hogy Jézus Krisztus evangéliuma sokkal több, mint újratermelődő, gyarló társadalmi kérdések megoldása. A mi Urunk mindent újjáteremtő hatalma képes egyedül a szegénység és gazdagság kérdését is megoldani; de Ő sokkal többet ajándékoz nekünk, megszabadít a bűn, a betegség, a gonosz, a halál nagy ellenségeitől. Mi gyűlölködve csapkodhatjuk egymáshoz a szegények megsegítéséről szóló vádakat, miközben lényegében soha, semmi nem változik, amíg a régi srófra jár ez a világ! Hiszem, az egyház is sokkal több, mérhetetlenül több, karitatív szervezetnél; annál, amivé sokan szeretnék eltörpíteni Jézus Krisztus ügyét és az egyház szolgálatát, ma is. Jézus Krisztus maga az egyetlen megoldás, a megváltás, minden tekintetben!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (13) „…kereskedünk és nyereséget szerzünk…”(Jakab 4,13–17)

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
01

(13) „…kereskedünk és nyereséget szerzünk…” (Jakab 4,13–17)

A sikeres, nagy nyereséget termelő kereskedők példázata tanít bennünket és megtérésre hív!

Adjunk hálát az Úrnak minden napért! Hiszen minden nap, minden perc kegyelem, amit azért kaptunk, hogy örömben, szeretetben, békességben éljük meg azt, mint akik az Isten országát építik. Ha nem ezt tesszük, hűtlenekké lettünk aznap, és visszaéltünk az Isten ajándékaival. A holnap nincs a kezünkben! Isten az életünk Ura, a holnapunk Ura, az üdvösségünk Ura, akinek akarata tökéletes, aki mindent szépen intéz (15). Aki nem számol azzal, hogy élete véges, az nem számol az Urral sem. Márpedig a ma hitetlenedő embere nem akar tudni a földi élet végességéről: csak élni, tenyészni, élvezni, birtokolni akar. Pedig földi életünk egy lehelet, ma vagyunk, holnap eltűnünk, és akármilyen fontosnak gondoltuk magunkat itt, még a kutya sem ugat utánunk, ha már nem leszünk. Ne legyen illúziónk, hogy bárkinek is hiányozni fogunk (14). Adjunk hálát minden napért, éljünk az Úrnak, és a holnapot helyezzük bizalommal az Ő kezébe, mint aki örök életet ajándékozott nekünk! Vessük magunkat mindenkor az Úr megtartó kegyelmébe!

Adjunk hálát az Úrnak mindenünkért! Vegyük észre, mi mindenünk van! Örüljünk a saját részünknek és a többit adjuk tovább! Kevésre van szükség saját magunknak! (Lukács 10,42) Amíg ezt nem fedezed fel, megelégedett szívvel, addig nem tudsz hálát adni. Nem a másik a gazdag; te vagy a gazdag, aki magadat szegénynek gondolod, és irigykedve tekintesz a másikra! Neked van sok mindened, amiért felelősséggel tartozol, hogy azokkal az Isten dicsőségére és a másik ember javára élj! Nem lehetsz olyan szegény, hogy mégis ne neked kellene adni a másiknak. Nem lehetsz olyan gazdag, hogy vagyonod ne gyötörjön, amíg annak csak te vagy az egyedüli birtokosa. Gazdag vagy, számos módon, de csak a megosztott élet az élet! Aki tudna jót tenni, és nem teszi, bűne az annak! Az adni tudás nem gazdagság vagy szegénység, hanem hit kérdése (17).

Ne ragaszkodjunk semmihez és senkihez se egy határon túl, mert mindent el kell engedni egyszer. Amihez ragaszkodunk, az bálvánnyá lehet és az élő Isten egyetlen helyét foglalja el az életünkben. Ha az Úr áll életünk csúcsán, akkor minden szépen a helyére kerül, életünk isteni rendjében. Tervezz, de jusson eszedbe, hogy a holnapi nap is az Úr kezében van! (13–15) Kereskedj, illetve sáfárkodj, azaz Isten színe előtt, hűséggel forgasd talentumaidat! Vigyázz a nyereséggel, mert abban a gonosz munkál és elszakít az Úrtól. Önhitt dicsekvővé tehet az Úrtól kapott adományod minden sikere, és minden ilyen dicsekvés gonosz, mert amid van, azt az Úrtól kaptad (16). Mid van, amit nem kaptál? (1Korinthus 4,7) Csak az Úrral dicsekedhetsz! Egy nyereség van: az istenfélelem, megelégedéssel (1Timóteus 6,6). Az örök élet gazdagsága mindenre elégséges lesz, mindennél jobb lesz. A feltámadott Jézus Krisztusban mi már itt, ennek az örök életnek üdvösséges gazdagságát éljük.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (11) „Ne rágalmazzátok egymást…”(Jakab 4,11–12)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
30

(11) „Ne rágalmazzátok egymást…” (Jakab 4,11–12)

A rágalom gonosz indulatból fakadó, hazug ítélet a másikról, amellyel a másikat tönkre akarom tenni. A rágalom névtelenül is kikürtölhető, így is elvégzi romboló munkáját. A rágalomnak az a természete, hogy hazug, gonosz és romboló. A rágalomnak enyhébb formája a sejtetően bántó megjegyzés vagy vélemény, egy-egy másikra „elejtett” mondat, amelyek szintén rágalmazó lélekből fakadnak.

Isten Igéje a fentiekkel kapcsolatban egyértelmű. Ne rágalmazzuk egymást, a testvérek közösségében végképp ne (11), de felebarátodat, embertársadat se rágalmazd meg! (12) Senkivel se tégy ilyet! Ezt meg is indokolja Jakab levele.

A rágalmazó önhitt ember, aki a törvényadó és az ítélőbíró, azaz az egyetlen, élő Isten helyébe lép, ezáltal önmagát Isten fölé emeli. Így a rágalmazó a legnagyobb bűnt követi el, miközben másokat bánt: magával Istennel kerül szembe. Mégpedig azzal az Istennel kerül szembe, aki egyedül menthet meg és veszíthet el! Nem véletlenül szerepel a megmentés az első helyen, hiszen Isten elsődleges szándéka a megmentés: Ő meg akar menteni, bennünket elveszetteket. Isten az elveszettek mellett áll. Kik vagyunk mi, hogy az evangéliumot, Isten megváltó, megszabadító szeretetének törvényét, rágalmazó lélekkel felülírjuk? Márpedig, vegyük észre, hogy folyamatosan mondogatjuk a másikra a magunkét! (11–12) Az evangélium embere nem lehet törvényeskedő, sem teológiai, sem jogi értelemben. Ha valaki paragrafusokkal jön, az az ember mindig takar valamit, ami a másik „szabályszerű” elvesztésére és nem a megmentésére irányul.

Viszont ne is keverjük össze a dolgokat! Szólni kell azért, ami az Isten szerint nem jó, inteni is kell, a prófétai szolgálatot végezni kell! A prófétai szolgálat intése azonban mindig az Isten mentő szeretetének Lelkéből fakad. Ennek semmi köze nincs a rágalmazás gyarló, a másikat elveszíteni akaró lelkületéhez! Miközben a próféta tudja, hogy az általa mondott intés mindenekelőtt saját magára vonatkozik – őrá, aki annak tolmácsa –, és úgy érkezik meg hitelesen a másikhoz. Isten közös bűnbánatra hív bennünket, nem pedig olcsó bűnbakkeresésre. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, hogy Isten bennünket megmenthessen. Kik vagyunk mi? Önhitten senkik, de az Úr kegyelméhez menekülve megmentettek vagyunk, akik másokat is meg akarnak menteni.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (9) „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…”(Jakab 4,7–10)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
29

(9) „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…” (Jakab 4,7–10)

Az itt olvasható cselekvésekben valójában mindenütt az Úr az alany, valójában Ő cselekszik bennünk, általunk. Igen, aki engedelmeskedik az Istennek, az tud ellent állni a gonosznak, de az engedelmes ember kegyelem alatt van, az Úr örökkévaló uralma alatt, ezért az Úr erejével lehet győztessé a gonosz hatalma felett (7). Mi azért közeledhetünk az Istenhez, mert Ő már közeledett hozzánk; egészen közel jött hozzánk, lehajolt halandó, elveszett életünkért, megváltó szeretetével (8). Mivel az Úr már felénk fordult, ezért tisztulhat meg a kezünk, a cselekedeteink, az életünk, mindezek előtt pedig megtisztulhat a szívünk, vagyis teljes valónk az Úr felé fordulhat, hogy ne maradjunk kétlelkűek, mint akik ide-oda hánykolódnak (8). Mi azért alázhatjuk meg magunkat az Úr előtt, mert Ő már megalázta magát érettünk, a menny gazdagságát otthagyva emberré lett, hogy rajtunk könyörüljön (Filippi 2,6–7). 

Az Úr cselekszik értünk, mi pedig az Ő erejével harcoljuk a hit harcát, mert fáj az, ami nem kedves az Istennek az életünkben és mások életében; mindez meggyötör, bűnbánatra, gyászra, sírásra késztet, megszomorodásra indít. Lehet-e nevetni, örülni ott, ahol még van engedetlenség, gonoszság, tisztátalanság, képmutató kétlelkűség, önhittség? (9) Minden ilyen megszomorodást az Isten Lelke munkál bennünk, amikor valóban fáj a bűn, a magunké, a másoké, a világban tapasztalható sok-sok vétek, bántás, azaz istentelenség. 

Bizony, ki kell mondani, hogy a jóléti társadalmak élvezeti, elkényeztetett és istentelen kultúrája képtelen bármit is kezdeni a mai Igével: „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…” (9) Hallani sem akarunk bűnről, gyászról, halálról végképp nem; az örök élet nem téma; élni „itt” akarunk örökké, tenyészni, élvezni az életet egészségben, mert sose halunk meg! Aki meg mégis megidősödik, megbetegszik, az attól a pillanattól nem számít, még akkor sem, ha nagyon szépen, könnyekig meghatóan mondogatjuk, hogy de számít… Kisgimnazista unokaöcsém értelmes fiú, nagy jólétben Németországban él, ahol már az oktatás is „semlegesnemű”. Megvettem neki „A Pál utcai fiúk” című regényt, ami nekem olyan meghatározó volt gyerekkoromban. A szülei azt mondták: nem olvashatja el, mert a vége szomorú, meghal benne a Nemecsek. Lemerevedtem, és tudtam, nincs miről beszélni tovább! Ez a világ „megpattant”. Uram, irgalmazz!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (6) „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.”(Jakab 4,1–6)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
28

(6) „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.” (Jakab 4,1–6)

Honnan vannak a viszályok és a harcok közöttünk? Mert hiába akarják „széplelkek” idealizálni a helyzetet, életünket folyamatosan harcok és háborúk dúlják, szaggatják, minden szinten, minden területen, az Isten népének közösségében is. Ez Isten Igéjének világos diagnózisa, amelyet tapasztalataink alátámasztanak. Bármihez nyúlunk, az problémás lesz, és nem az ügy miatt, hanem az emberi tényező miatt, mert amint emberrel kell érintkezni egy adott ügy megoldásában, máris feszültségek támadnak. Átok alatt vagyunk, amely megváltás után kiált (1).

Igénk nemcsak pontos diagnózist ad rólunk, hanem rámutat állapotunk okaira. Az emberi bűn ez az ok. Jakab azonban a bűnös természetet lefordítja a tapasztalati nyelvre: a tagjainkban dúló önző kívánságok okozzák ezt, élni akarunk, még jobban akarunk élni, és soha nem elég, még több kell, minden kell, a másiké is kell, az egész világ kell, azonnal kell, hogy az élvezeteinkre eltékozoljunk mindent… A jóléti világnak is óriási bűnei vannak ebben. Ha falakba ütközünk, ha nem ér célt a kívánságunk, akkor irigykedünk, viszálykodunk tovább, valamilyen formában ölünk (2). 

Még az Istent is belekeverjük az önzésünkbe, meg Igéket, meg az igazság emlegetését is. Imádkozunk, de gyakran még az imádságainkban is csak önmagunkról van szó (3). Kiegyezünk a világgal, észre sem vesszük, vagy pedig még teológiailag is megmagyarázzuk, ahogy kiszolgáljuk a világot; azt a világot, amely megtörte az Istennel való, éltető szövetséget (4).

Áldott legyen az Isten, hogy Ő szereti ezt a nyomorult világot, amelynek mindannyian lakói és részesei vagyunk, Ő megváltotta ezt a világot, és megkezdte annak újjáteremtését. Ennek bizonysága az Ő népe, az egyház! De jó tudni, hogy féltékenyen szeret bennünket a mi Urunk, őriz, nem enged el minket. Isten Lelke arra indít minket, hogy megalázzuk magunkat az Úr előtt és a testvérünk előtt is, megelégedve, alul maradva, csak végre építsünk és ne romboljunk (4–6). 

Élő hit nélkül minden marad a régiben. Az élő hit nem lehet kevély, hanem alázatosan, az Úr örökké megtartó kegyelmére hagyatkozva, tud engedni is. Piti, mulandó, gyarló dolgokon „öldöklünk”. Az élő hit szereti ezt a világot, de soha nem köt egyezséget az Isten-ellenes világgal, amely ma is nemet mond az Úr megváltó szavára (4–6). Van-e élő hitünk? Ez itt a kérdés. Isten a kevélyeknek ellenáll, és sok a kevély, nagyon sok a kevély Isten népe között, fájdalmasan sok!!! (6)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (13) „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?”(Jakab 3,13–18)

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
27

(13) „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” (Jakab 3,13–18)

A szó gondolatból fakad, a gondolat valamilyen „bölcsességet” hordoz, a bölcsesség pedig a lélekre, a „szívre” vall, ahogy Jézus mondja, miszerint a szív teljességéből szól a száj (Máté 12,34). Milyen szívvel szólunk, miféle bölcsességet képviselünk, miszerint szólunk és élünk? 

Az Ige világosan fogalmaz, amikor kétféle bölcsességet különböztet meg: a felülről való, krisztusi bölcsességet (17), valamint a testi, földi, gonosz bölcsességet (15). Bizony ebben a megkülönböztetésben már eleve ott figyelmeztet az üzenet, miszerint a gonosz bölcsesség is bölcsességnek tűnhet, vagyis elkápráztathat, brillírozhat, lehet zseniális, lenyűgöző és mégis gonosz, kártékony, életveszélyes. Soha életemben nem hatott meg senkinek a tehetsége, még a zsenialitása sem, sőt gyanakodva inkább félelemmel töltött el az ilyen emberek „sugárzása”, még nagyobb aggodalommal pedig az, ahogy sokan leborulva csodálták őket. Bonhoeffer mondta: a világ nagyjait gonosz erők veszik körül. 

A testi bölcsességről még árnyaltabban szól mai Igénk. Aki kesereg, irigykedik, viszálykodik, zűrzavart kelt, önhitten dicsekszik, ügyes trükkökkel – az igazságra hivatkozva – ejt át másokat, annak bölcsessége nem felülről való, hanem földi, testi és ördögi (14–16). Magam is önvizsgálatot tartottam ezekben! Egyre inkább imádkoznom kell, hogy a kesergés, a keserűség, a megkeseredés ne legyen úrrá rajtam, mint a testi bölcsesség idősödő kísértése, hanem a feltámadott Úrba vetett hitből fakadó öröm és reménység legyen mindenkori indulatom, és ezt adhassam tovább másoknak is! Fiatalon az önhitt, határtalan dicsekvés; idősen a megkeseredés, mint a testi bölcsességek megnyilvánulásai, kísértenek bennünket.

A felülről való bölcsesség: tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalmas, gyümölcstermő, nem részrehajló, nem képmutató (17–18). Összegezve: „Mindent bölcs szelídséggel tenni!” (13) Akit Jézus Krisztus újjászült, az mer szelíd lenni. A szelídséghez ugyanis felülről való erő kell, Istentől kapott biztonság, bizonyosság és nyugalom. Jézus Krisztusban adatik nekünk a szelídséghez szükséges erő, amely egyben minden boldogságunk forrása, amely egyedül képes másokat is boldoggá tenni, hiszen boldogok a szelídek, békeszeretők, mert ők öröklik a földet (Máté 5,5). 

A felülről való bölcsesség: a feltámadott Jézus Krisztus. Ő a mi bölcsességünk, Őáltala vagyunk mi is bölcsek, Istennek kedves módon, mint akik az Isten országát építhetik. Mi nem a magunkéi, hanem az Úréi vagyunk! (Róma 14,8)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (1) „…ne legyetek sokan tanítók, tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.”(Jakab 3,1–12)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
26

(1) „…ne legyetek sokan tanítók, mert tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jakab 3,1–12)

A tanítóknak Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetni, éppen azt az egyetlen Valakit, akiben az Isten minden jogos, súlyos és még súlyosabb ítéletet levett rólunk, egész gyarló életünk minden vétkét, amit gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövettünk (1). Áldott az a tanító, aki nem beszél mellé, hanem az Isten Igéjéből felragyogó, könyörülő isteni szeretetről szól mindenkor.

Mivel sokan vagyunk tanítók, egyházban, világban, és ma már szinte mindenki tanít, hiszen mindenki „katedrához” jut az internet végtelen felületén, ezért halljuk csak meg a mai Ige intését. Halljuk meg és rettenjünk meg!

Ez a megrettenés csendesítsen el bennünket, ráébredve arra, hogy nem kell mindig szólni, nem kell azonnal és mindenhez hozzászólni, sokkal-sokkal többet kell hallgatni, figyelni, csendben lenni. Intett erről már Jakabon keresztül az Úr, amikor azt hangsúlyozta, hogy legyünk gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra! (1,19) Szólni, nagy felelősség! Valamibe csak úgy beleszólni, önhitten belefecsegni pedig bűn, súlyos bűn! Minden szavunkkal hatunk, „tanítunk”.

Ez a megrettenés önvizsgálatra hív. Milyen lélek munkál bennünk, amikor szólunk? A nyelvről azt mondja az Ige, hogy ez a parányi szerv a gonoszság egész világa (6): olyan „parányi tűz”, amely erdőket éget fel; olyan méreg, amely kínok között végez beszélővel és kibeszélttel egyaránt; olyan „apró piszok”, amely kárhozatosan beszennyez mindent, mint egy apró tintacsepp az egész tiszta mosást (5–8). Barth Károly azt írja az „Ember és embertárs” című munkájában, hogy legtöbb szavunk üres és barbár szó!

Ez a megrettenés megtérésre hív, hogy csak akkor szólaljunk meg, ha Isten Lelke indít bennünket, és így erővel, szeretettel és józanul tudunk szólni (2Timóteus 1,7); és bármiről tanítunk is, bárhol, abban mégiscsak Jézus Krisztus megváltó szeretete munkál. Lehetetlen, hogy miközben áldjuk az Urat, átkozzuk a másik embert, hiszen tiszta forrásból nem áradhat keserű víz, de még megkeseredett sem (9–12).

A megtérésig pedig zabla kell nekünk a szánkba, és felelős irányítás az egész életünkben! Megtérés nélkül a szabadság értelmezhetetlen. A megtérésig nem szabadság kell nekünk, hanem törvény és rend, mint amikor a nagy hajót, a beláthatatlan óceánon, vita nélkül, a biztos part felé irányítja a kapitány! (3–4)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (17) „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”(Jakab 2,14–26)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
25

(17) „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2,14–26)

Pál hangsúlyozta, hogy egyedül hitből él az igaz ember (Róma 1,17). Minden rituális cselekvés és minden külső, látható erkölcsi cselekedet, amely ki akarja érdemelni az üdvösséget, önmagában elégtelen és hiábavaló. Az ember hit által lesz igazzá Isten előtt (Róma 3,28), a Jézus Krisztusba vetett hit által (Galata 2,16).

Ez azt jelenti, hogy hitemből következik a krisztusi szeretet jó cselekedete, de nem azért, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem. Vagyis az élő hit mindig azonnal cselekszi az emberszeretet adott alkalomból fakadó tetteit.

Az élő hit soha nem holt hit. Vagyis az élő hit soha nem lehet színtiszta elméletté, amely intellektuálisan igaznak tartja a Bibliából következő tanítás egyre szebben és pontosabban felépített rendszerét, miközben az élete e bibliai tanrendszer feletti gyönyörködésben telik, minden emberi kapcsolata romjain (19).

Az élő hit eleven, a mindennapok Istentől készített alkalmai között, ellentmondásos és nehéz helyzetekben is éli, és hiteles cselekvésével is hirdeti Jézus Krisztus megváltó cselekvését. Hit és cselekedetek ugyanannak az ingyen kegyelemből kapott üdvösségnek egy-egy oldalát képezik, elválaszthatatlan egységben.

Amikor pedig élő hittel, krisztusi módon kezdhetünk el élni, jelen lenni a mindennapokban, akkor döbbenünk rá csak igazán, hogy mennyire kegyelemre szorulunk, mert minden cselekvésünk rész szerint való, töredékes, isteni kiegészítés után kiált.

Ha csak a mai igeszakasz példáiból indulunk ki: nem tudunk még a környezetünkben sem minden fázót és éhezőt megsegíteni, noha folyamatosan tesszük ezt; még annak ellenére is, hogy állandóan ezzel provokálnak minket, mintha a keresztyénség csak szegénygondozás lenne (16). Minden nélkülözőn segíteni kell, minden testi nélkülözőn könyörülni kell, annak ellenére is, hogy hányszor tapasztaltunk már visszaélést ezen a területen, miközben látjuk, hogy a „szegény” maga semmit nem tesz helyzete javulásáért, csak elvár.

Az élő hit tesz, cselekszik, életté formálja Jézus Krisztus könyörülő szeretetét, ahol éppen jár. Közben egyre inkább belátjuk, hogy minden cselekvésünk kegyelmi kiegészítés után kiált, miközben az egész világ megváltásra szorul, mert bármihez nyúlunk, ott tökéletlenséget tapasztaltunk, és segítő cselekvésünk csak újabb bajokat tár fel… Ábrahám élő hitből fakadó cselekvését is csak az Isten kegyelme tudta megoldani és teljessé tenni, amikor fia feláldozásánál Ő maga lépett közbe, Ő maga cselekedett, Ő maga oldotta meg az emberileg lehetetlen helyzetet (21–23).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (13) „…az irgalmasság ellenben diadalmaskodik az ítéleten.”(Jakab 2,1–13)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
24

(13) „…az irgalmasság ellenben diadalmaskodik az ítéleten.” (Jakab 2,1–13)

A mindennapokban látszik, hogy Isten irgalmas szeretete valóban diadalmaskodott-e rajtunk, kiemelve minket a kárt vallott ítélet mélységeiből. Akiben valóban az Isten üdvözítő irgalma munkál, az irgalmas az embertársával is. A világ összes emberével kapcsolatosan nem tudunk irgalmasok lenni. Rajtunk azokkal kapcsolatban kéretik számon az irgalom, akik között élünk, akik valamiért mellénk, elénk kerülnek. Az irgalmasság során Isten szeretete mozdul bennünk, amely csakis jót akar az embernek, testének, lelkének, egész valójának. Isten szeretete az élet teljességét munkálja bennünk. Ezért irgalmatlanság minden, ami nem az élet teljességét munkálja, hanem sorvasztja az életet, szomorúvá, nehézzé, keserűvé, reménytelenné teszi azt.

Tartsunk önvizsgálatot! Hányszor vezet bennünket, az irgalmat emlegetve is, az irgalmatlanság, a másik tesztelése, vizsgáztatása, megalázása, provokálása, kifárasztása. És ezek természetesen az irgalmatlanságnak csak a legenyhébb fokozatai. Irgalmatlan ember az, akivel csak addig lehet jóban lenni, amíg egyetértesz vele. Az irgalmatlanságnak apró rezdülései is vannak: látom, ahogy a munkatársaim, szomorú élvezettel tesznek elém egy-egy nehéz ügyet, miközben csak azt nézik, miként reagálok, meddig bírom, mikor fakadok ki és maradok szégyenben. Az irgalmatlanság egyik módja a személyválogatás, amiről hosszan szól a mai igeszakasz (1–7). Isten nem személyválogató, de valljuk meg bűnbánattal, hogy a mi világunkban semmi más nem működik, csakis a személyválogatás, Isten népén belül működik ez csak igazán. Semmi másról nem hallok közel negyven év óta, mint arról, ahogy mindenféle szempont szerint válogatunk egymás között, értékeljük, véleményezzük egymást. Az Igében lelki értelemben szerepel a személyválogatás, vagyis nem arról van szó, hogy valakit kiválasztunk egy feladatra, amire alkalmas, hanem a saját gyarló szempontjaink szerint szinte megítéljük az illetőt, miközben magunkat különbnek tartjuk. A személyválogatás: gonosz szándékú bíráskodás olyan ügyekben, ahol csak egy igaz bíró létezik (4). Megvalljuk, alig látni irgalmas lelkületű embert. Ideig való segítségnyújtás létezik, de az irgalmasság ennél sokkal több.

Az Isten ítélete irgalmatlan lesz ahhoz, aki nem cselekedte meg azt az irgalmasságot, amit megcselekedhetett volna. Az irgalmasság azonban diadalmaskodik az ítéleten. Erre az utóbbira csak az Isten képes, senki más. Az Isten szeretete győzedelmeskedett – Jézus Krisztus váltsághalála által – azon az ítéleten, ami mindannyiónknak járna. Csak ez az isteni szeretet válthat meg és szülhet újjá igazán az irgalomra.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."