Kis Szent Teréz utikalauza a hétköznapi életre

Megköszöntük neki, hogy kedves szavaival megvigasztalt.
„Kedves testvérkéim, felajánlom maguknak örömöm gyümölcseit úgy, amint a jó Isten azokat nekem adja. Az égben sok kegyelmet fogok kieszközölni azoknak, kik jót tettek velem. Magának, kedves anyám, nem is lesz minden hasznára. Sok dolgot csak azért fog megkapni, hogy öröme legyen.”

„Nagyon kívánom az utolsó kenetet felvenni. Mit tesz az, ha később nem vélekednek is előnyösen rólam!”
(Ti. ha ismét felgyógyulna, mert tudta, hogy bizonyos nővérek nem hitték, hogy a halál veszedelmében forog.)

Beszéltem neki a szentekről, akik rendkívüli életmódot folytattak, mint Oszlopos Szent Simeon. Erre azt mondta:
„Ó, csodálatos élet, minden bizonnyal! de én jobb szeretem azokat a szenteket, akik Istenre hagyatkozva legyőztek minden nyugtalanságot, mint Szent Cecília, aki férjhez megy és nem fél”...

„Mily boldogtalan volnék az égben, ha nem tudnék kis örömöket szerezni a földön azoknak, akiket szeretek!”

Mikor bizonyos alkalommal nem értették meg, szelíden azt mondta:
„A Boldogságos Szűz jól tette, hogy mindent megőrzött szívében. Nem vehetik tőlem rossz néven, ha én is úgy teszek, mint ő”...

Fölkereste velem a hibákat, melyeket esetleg érzékeivel elkövetett, hogy azokról az utolsó kenet felvétele előtt vádolhassa magát. A szaglás érzékéhez érkeztünk. A lelkiismereti finomság némi túlzásával, és hogy megtudja, mit gondolok, azt mondta nekem:
„Emlékszem, hogy túlságosan természetes örömmel élveztem egy üveg kölni vizet, melyet utazáskor adtak nekem” ...

„Hogy fájt tegnap az oldalam! És íme ma elmúlt! Ó, mikor visz már magával a jó Isten! Mily nagyon szeretnék az égbe menni!”

A hitterjesztés évkönyveiben egy helyet mutatott nekem, ahol szó van arról, hogy egy női szent fehér ruhába öltözve egy megkeresztelt gyermek előtt megjelent. Azt mondta:
„Így fogom később én is a megkeresztelt kis gyermekeket körüllebegni”...

„Ó, biztosan sírni fogok az örömtől és a szeretettől, ha látni fogom a jó Istent... Nem, mégsem, az égben nem szabad sírni... De mégis, sírnak ott is, hiszen azt mondja: Letörlök szemükről minden könnyet.”

Azt mondtam neki: Sajnos, halálom óráján nem lesz semmim sem, amit majd a jó Istennek adhatok, üres kézzel állok majd előtte, emiatt nagyon szomorkodom. Erre azt válaszolta:
„Hát akkor nem olyan, mint én, pedig ugyanabban a helyzetben vagyok. Még ha Szent Pálnak összes tetteit megcselekedtem volna is, csak haszontalan szolgának⁹ tartanám magamat, és úgy vélném, hogy üres kézzel állok itt; de épp ez az, aminek örülök, mert ha nincs semmim sem, akkor mindent Istentől kapok meg.”

9 LK 17:10

A kertben ült a betegek kocsijában. Mikor délután hozzá jöttem, azt mondta nekem:
„Mily jól megértem a mi Urunk a mi Anyánknak, Szent Teréznek mondott szavait: Tudod-e, leányom, hogy kik szeretnek engem igazán? Azok, akik elismerik, hogy minden, ami nem rám vonatkozik, csak hiúság. Ó, mennyire igaz ez! Igen, minden, a jó Istenen kívül minden csak hiúság.”

Lesoványodott kezeire nézett, és azt mondta:
„Már valóságos csontváz leszek. Ez igazán tetszik nekem!”