52135 ima található a honlapon, összesen 109394 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Mindszenty breviárium

Mindszenty breviárium
Változó frissítés

Mindszenty József aranytollal írta be nevét a szívekbe. Hősies áldozatvállalása az Egyházért és a magyarságért nemcsak egyéni heroizmus, hanem örök példa és misszió számunkra. Ez a kis munka ezt a célt szolgálja: hogy tovább lobogtassa lelkünkben Mindszenty József örök gondolatait és érzéseit!

„Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni!”

Fotó: Wikipedia CC BY-SA 3.0 nl

Mindszenty breviárium - AnekdotákA bíboros bebörtönzése

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
05

A bíboros lelkes főpásztori munkája mellett pihenésre nem gondolt, de orvosi utasításra végül néhány nyári szabadnapra leutazott szülőfalujába. Uzsonnára érkezett két paptársával, édesanyja kevés hideg élelem és sütemény mellé bort tett az asztalra. Mindszenty atya huncut mosollyal az arcán megkérdezte: „Édesanyám, saját termésű bora ez, és nincs hordóíze?” Borbála néninek – akit a hercegprímás udvari papjai csak Bábi néninek hívtak – tetszett a tréfa, és elmesélte, hogy fia még mindig emlékszik arra a történetre, amikor egyszer sietségében a legjobb borát egy penészes hordóba fejtette, amitől persze a nedűnek hordóíze lett. Újabb szüretig kénytelen volt ezért kölcsönborral kínálni a család vendégeit.

A csehimindszenti napok jó hangulatban indultak, de a bíboros ellen indult hajsza ide is elért. Titkosrendőrök tűntek fel a faluban, akik folyamatosan szemmel tartották őt. Látták, ahogy este a család apraja-nagyja megérkezik a szülőházba. A hercegprímás odabent a gyerekeket faggatta és apró ajándékokkal kedveskedett nekik, könyvekkel, füzetekkel, játékokkal, édességgel, szentképekkel és fogadalmi érmékkel. Örült, hogy ilyen sok gyermek van a családban. Másnap reggel a szentmise és rövid munka után papi kísérőjével sétálni indult. Vecsey József úgy emlékezett vissza erre a sétára, hogy menet közben, ahogy bejárták a falu környékét, és meglátogatták a hercegprímás édesapjának és korán meghalt testvéreinek a sírját, Mindszenty József számba vette gyermekkorának összes emlékét. Vecseynek az volt az érzése, hogy a bíboros búcsúzni jött a családjától és szeretett szülőföldjétől. Sétájuk azonban nem volt zavartalan, a titkosrendőrök fel-feltűntek a közeli gabonaföldeken bukdácsolva.

Az otthoni ebéd után a mit sem sejtő édesanya mosolyogva kérdezte: „Ugye, édes fiam, nem volt rossz ez az ebéd?” A prímás is elmosolyodott, ők egy szempillantás alatt megértették egymást: „Hát tudja, édesanyám, ha nem kérdezte volna, nem mondanám.” A finom tréfa hátterében az állt, hogy náluk nem volt szokás az ételt minősíteni, mivel soha nem szenteltek túlzott figyelmet az efféle ínyencségeknek. Mindszenty bíboros bérmakörútjain is csak egyszer dicsérte meg az ünnepi ebédet, amikor előtte kénytelen volt számon kérni a plébánost arról, hogy szentmise alatt miért nem égtek a templomi gyertyák.

Délután Csehimindszentről tanácsosnak látszott Szombathelyre menni, mivel komoly gyanúja merült fel annak, hogy a rendőrség esetleg a bíboros éjszakai elrablását tervezi. Az utat nagy kerülőkkel, erdei csapásokon tették meg a püspöki székvárosba. Mondták is a kocsiban ülők, hogy hercegprímás ilyen eldugott utakon talán még sohasem járt. Amikor másnapra kiderült, hogy Csehimindszentre az éjszaka egy teherautónyi rendőr érkezett, a bíboros úgy döntött, hogy családja megkímélése érdekében visszautazik inkább Esztergomba. Így ért véget idejekorán az utolsó otthoni látogatás.

A bebörtönzött főpásztort édesanyja először 1949. február 23-án látogathatta meg a Gyűjtőfogházban. Később, amikor a prímást a Conti utcában őrizték a látogatások helyszíne a Váci Fegyház és Börtön lett, mert a fogvatartók nem akarták, hogy a bíboros hollétéről bárki tudomást szerezzen. Féltek. Még a börtöni séták alkalmával is minden fogolytársnak ablakbezárást parancsoltak. Az édesanya látogatásai alatt kizárólag családi dolgokról volt szabad beszélniük, amit a jelenlévő őr szigorúan felügyelt:

„– Édes fiam, nagy a te családod, amely mindenfelé imádkozik érted…
– Csak családi ügyekről szabad beszélni! – szólt közbe a foglár.
– Tessék jobban figyelni, édesanyám a családról beszél!”

A látogatások idejét az egymásra mutogató hivatalok önkényesen határozták meg, tekintet nélkül a börtönügyi szabályzatra, amely politikai foglyok esetén három hónaponként engedélyezte volna a rokonlátogatást. Borbála néni egy segítségére rendelt kedvesnővér kíséretében rendszeresen kilincselt engedélyekért. 1950 márciusában, amikor már fél éve nem mehetett a fiához, és már semmilyen emberi segítségben nem bízhatott, az édesanya fogadalmat tett. Összekuporgatott 1500 forintjából Budapesten egy Jézus Szíve-szobrot rendelt, hogy azt a mindszenti templomnak ajándékozva kérje az Úr Jézus segítségét. A szoborszentelésre június 16-án került sor, Jézus Szíve ünnepén. A templom zsúfolásig megtelt, és több százan szorongtak a templom körüli téren is. Kifelé jövet kapta Borbála néni az értesítést, hogy a másnapra szóló engedély megérkezett. A látogatáson megemlítette, hogy visszatérőben részt vesz a szombathelyi papszentelésen, hogy ezzel ünnepelje Mindszenty atya harmincötödik papi jubileumát. A raboskodó főpapot meghatotta ez a figyelmesség, édesanyján keresztül áldását és imádságát küldte a szentelendő paptestvéreknek. Az 1950. év Jézus Szíve ünnepe arról is nevezetes, hogy a hercegprímás hosszú fogság után ekkor misézhetett a börtönben először. Ettől kezdve a szentmise képezte napjainak a gerincét. Kis asztal volt az oltár, egy csodával határos módon nála maradt töviskoszorús Krisztus-kép volt az oltárkép, rajta a híressé vált felirattal: Devictus vincit! Legyőzetve győz! Nagy öröme volt, amikor visszakapta rózsafüzérét és papi zsolozsmás könyvét. A latin zsoltárokat és himnuszokat addig emlékezetből imádkozta.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Mindszenty breviárium - AnekdotákZalaegerszeg Mindszenty-hűsége

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
01

Amikor Kovács Borbála néni egy közeli barát gratulációját fogadta Mindszenty József püspöki kinevezése alkalmából, rövid mosoly után szomorúan jegyezte meg, hogy érzése szerint ebben a zűrzavaros, nehéz történelmi helyzetben fia nem kerülheti el a börtönt, akár a nácik kezén marad az ország, akár a kommunisták veszik azt birtokukba. A jóslat szomorú beigazolódását az egyik és a másik vészkorszak idején is megtapasztalhatták Mindszenty József zalaegerszegi hívei. 1944 novemberében szívszorongva értesültek a nyilas letartóztatás tényéről, de bizakodtak a szabadulás hírének hallatán. 1948 őszén, amikor a kommunista pártvezetőség utasította a Szabad Nép szerkesztőségét, hogy árassza el cikkíróival a várost, és készítsen leleplező riportot a „Mindszenty-uralom negyedszázados rémtetteiről”, bár minden firkász kétszeres napidíjat kapott, mégsem jártak sikerrel. Egy bátor asszony, Bábi néni igazította el őket: „Ha az egész várost tűvé teszik is, semmit se találnak ellene!” „A nagyságos apátúr igazi arca – Egerszeg nem felejt!” címmel végül mégis megjelent egy írás 1948 decemberében, de rágalmai visszahullottak annak kitalálóira. Ilyen rágalom volt, hogy az apátúr megostorozta egyik alkalmazottját, aki nyilatkozatában maga cáfolta a szemenszedett hazugságot, de hiába, a hamis pletykát később egyéni érdekektől vezérelve még egyházi körben is terjeszteni próbálták.

Zalaegerszeg ezekben a nehéz években megható tanújelét adta Mindszenty-hűségének. 1947 áprilisában az Egerszegen rendezett misszió egyik éjszakáján, Baráth Ferenc polgármester az összes párt képviselőjének jelenlétében, zsúfolt templomban ajánlotta föl városát Jézus Szentséges Szívének. A megrendítő felajánlási imában sorra könyörögte a Szent Szív oltalmát minden foglalkozási ág, végül saját maga és tisztviselőtársai számára: „amely oltalom hatalmasabb hatalom minden hatalomnál”. Az Eucharisztia előtt térdelve fogadta meg az apátúr hívőserege, hogy a jövőben a Szent Szívnek még tetszőbb életet akar élni. Zala vármegye 1948. szeptember 8-án látta utoljára nagy lelkiatyját. A hatalom birtokosai mindent elkövettek, hogy az egerszegi három napos Mária-kongresszust megfosszák tömegeitől: tífuszjárvány hírét terjesztették, a zalai vasúti szerelvényeket javítás címén kivonták a forgalomból, az autóbuszjáratokat törölték, a londoni olimpián szerepelt focistákat a főünnepséggel egy időben szerepeltették. De a zalaiak nem féltek a tífusztól, esőben, gyalogosan kilométereket tettek meg, és nem voltak kíváncsiak a futball világhíres bajnokaira sem, akik csak az esti órákban kezdhették el a meccset, miután a Mária-kongresszusnak vége lett. Addig összesen öt kommunista szurkoló álldogált a pálya körül.

A bíboros egyszerű szürke autóját, amin édesanyjával az oldalán megérkezett Zalaegerszegre, a városhatártól a templomig szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés kísérte. A tizenötezer lakosú város templomterén és az oda vezető utcákban hatvanezer ember szorongott. Hercegprímási szózatában Mindszenty atya utalt rá, hogy Trianon után az ezeréves köszöntés helyébe hozták a „Szebb jövőt!”, s hol volt a szebb jövő? Amikor „Bátorság!” felkiáltással köszöntek, senki nem volt bátor. Most „Szabadság!”-gal köszöntenek, de hol a szabadság? A mi köszöntésünk volt és marad: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Szavaira hatvanezer ember zúgta egyszerre a választ: „Mindörökké! Ámen.”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."