Szent Benedek Regulája

¹Azt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. ²Senki a testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele. ³Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az Apostol félelmetes mondását: ⁴"Az ilyen ember átadatott a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1Kor 5,5). ⁵Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan órában, amint az apát jónak ítéli. ⁶És senki se adjon neki áldást üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se áldják meg.

¹A kiközösítés és megfegyelmezés módját és mértékét a bűnhöz kell szabni; ²a bűn nagyságát azonban az apát ítéli meg. ³Ha valamelyik testvért csupán kisebb hibákban találják bűnösnek, akkor csak a közös asztaltól tiltsák el. ⁴Az asztalközösségtől megfosztottra ez a szabály áll: Az imateremben sem zsoltárt, sem antifónát nem énekelhet, sem olvasmányt nem olvashat, míg csak eleget nem tesz; ⁵ételt pedig csak a testvérek étkezése után egyedül kapjon. ⁶Így például ha a testvérek tizenkét órakor étkeznek, az a testvér háromkor egyék; ha a testvérek három órakor, ő este; ⁷míg csak megfelelő elégtétellel bocsánatot nem kap.

¹Ha valamelyik testvérről úgy találják, hogy makacs, engedetlen, kevély, zúgolódó vagy valamiben a szent Regulának vagy a parancsoknak ellenére tesz, és dékánjait megveti, ²az ilyet a mi Urunk parancsa szerint egy vagy kétízben négyszemközt intsék meg dékánjaik (Mt 18,15). ³Ha nem javul meg, dorgálják meg nyíltan mindenki előtt. ⁴Ha még így sem tér jobb útra, essék kiközösítés alá, ha megérti ennek a büntetésnek értelmét. ⁵Ha pedig megátalkodott, testi büntetésnek vessék alá.

¹Mindegyik külön ágyban aludjék. ²Ágyfelszerelést, a szerzeteséletnek megfelelőt, az apát rendelése szerint kapjanak. ³Ha lehetséges, mindnyájan egyhelyen aludjanak; ha pedig nagy számuk ezt nem engedi, tizenként vagy húszanként aludjanak dékánjukkal együtt, hogy őrködjék fölöttük. ⁴Ebben a helyiségben egészen reggelig égjen a mécses. ⁵Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de késük ne legyen az oldalukon, amikor alusznak, hogy az alvót álom közben véletlenül meg ne sebezze. ⁶Így a szerzetesek mindig készen legyenek arra, hogy a jeladásra késedelem nélkül fölkeljenek, és egymást megelőzve, de mégis komolyan és serényen az istenszolgálatra siessenek. ⁷A fiatalabb testvérek ágyai ne legyenek egymás mellett, hanem az öregebbekével vegyest. ⁸Mikor pedig fölkelnek az istenszolgálatra, egymást halkan biztatgassák, hogy az aluszékonyaknak ne legyen mentségük.

¹Ha nagyobb a közösség, akkor ki kell választani közülük jó hírben álló és szent életű testvéreket, és dékánokká kell tenni őket. ²Ezek mindenben viseljék gondját a maguk dékániájának az Isten törvényei és apátjuk parancsai szerint. ³Olyanokat kell kiválasztani dékánoknak, akikkel az apát nyugodtan megoszthatja terheit; ⁴és ne a sorrend szerint válasszák ki őket, hanem életük érdeme és tanításuk bölcsessége szerint. ⁵Ha pedig e dékánok közül valaki gőgtől felfuvalkodva megfeddésre adna okot, és ha egyszer, kétszer, sőt háromszor is megdorgálták, ⁶és mégsem akarna megjavulni, le kell tenni, és olyan lépjen helyére, aki méltó erre. ⁷A perjelről is ugyanezeket rendeljük.

¹Ha nagyhatalmú emberekkel akarunk valamit elfogadtatni, csak alázattal és tisztelettel merjük tenni. ²Mennyivel inkább kell a mindenség Urához és Istenéhez teljes alázattal és tiszta áhítattal esedeznünk. ³Azt is tudnunk kell, hogy nem a sok szóban, hanem szív tisztaságában és a könnyes töredelemben találunk meghallgatást. ⁴És ezért rövidnek és tisztának kell lenni az imádságnak, hacsak az isteni kegyelem ihletéséből hosszabbra nem nyúlna. ⁵A közösségben azonban mindenképpen rövid legyen az imádság, és az elöljáró jeladására mindnyájan keljenek föl.

¹Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15,3), ²de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. ³Ezért mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond: "szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2,11), ⁴és másutt: "zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46,8), ⁵és: "az angyalok színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137,1). ⁶Vegyük tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt viselkedni, ⁷és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal.

²⁰Ezzel megállapítottuk a nappali zsolozsma rendjét. A többi még hátralevő zsoltárt egyenlően osszák el a hét éjszakai vigíliára; ²¹felezzék meg, ugyanis a köztük lévő hosszabb zsoltárokat, és minden éjszakára tizenkettőt rendeljenek. ²²Itt kifejezetten megjegyezzük: hogyha valakinek a zsoltároknak ez az elosztása nem tetszenék, rendezze el maga, ha másképpen jobbnak ítéli. ²³Csak mindenképpen ügyeljen arra, hogy minden héten az egész százötvenből álló zsoltárkönyvet végigimádkozzák, és vasárnap a vigílián megint előlről kezdjék. ²⁴Mert nagyon csekély buzgalmat mutatnak imaszolgálatukban azok a szerzetesek, akik a hét lefolyása alatt kevesebbet mondanak, mint az egész zsoltárkönyv és a kantikumok. ²⁵Hiszen valahol azt olvassuk, hogy szentatyáink nagy szerényen egy nap alatt teljesítették azt, amit mi restek bárcsak egy teljes hét alatt elvégeznénk.

¹²A vesperásban azonban minden nap négy zsoltárt énekeljenek. ¹³Ezek a zsoltárok kezdődjenek a százkilencedikkel, és tartsanak a száznegyvenhétig, ¹⁴azok kivételével, melyek közülük más imaórákra vannak fenntartva, tudniillik a száztizenhéttől a százhuszonhetedikig, és a százharmincharmadik és száznegyvenkettedik; ¹⁵a többit mind a vesperásban kell mondani. ¹⁶Mivel így három zsoltárral kevesebb van, azért osszák ketté azokat, amelyek a fentemlített sorozatban hosszabbaknak bizonyulnak, tudniillik a százharmincnyolcadikat, a száznegyvenharmadikat és a száznegyvennegyediket. ¹⁷A száztizenhatodikat pedig, mivel rövid, a száztizenötödikkel kapcsolják egybe. ¹⁸Miután így elrendeztük a vesperás zsoltárainak sorrendjét, a többit, úgymint az olvasmányt, responsoriumot, himnuszt, verset, kantikumot (a Magnificatot) úgy végezzék, ahogy azt fentebb elrendeztük. ¹⁹A kompletóriumban minden nap ugyanazokat a zsoltárokat ismételjék, azaz a negyediket, a kilencvenediket és a százharmincadikat.

⁷Hétfőn a terciában, szextában és nónában a száztizennyolcadik zsoltár hátralevő kilenc szakaszát mondják el, hármasával minden imaórában. ⁸Így tehát két nap alatt, vasárnapon és hétfőn, elvégzik a száztizennyolcadik zsoltárt. ⁹Kedden már a terciára, szextára, nónára három-három zsoltárt mondjanak, a száztizenkilenctől a százhuszonhétig, azaz kilenc zsoltárt. ¹⁰Ezeket a zsoltárokat folyvást ismételjék ezekben az imaórákban egészen vasárnapig; a himnuszok, olvasmányok és versek rendje is ugyanaz marad mindennap. ¹¹Így a vasárnap mindig a száztizennyolcadik zsoltárral kezdődik.

¹Először mondják ezt a verset: "Istenem, hallgass hívásomra, Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69,2) Utána "Dicsőség", s aztán minden imaórának a saját himnusza következzék. ²Aztán vasárnap a primában a száztizennyolcadik zsoltár első négy szakaszát mondják, ³a többi imaórában pedig, azaz a terciában, szextában, és a nónában az említett száztizennyolcadik zsoltárnak három-három szakaszát. ⁴A hétfői primában azonban három zsoltárt mondjanak: az elsőt, a másodikat és a hatodikat. ⁵És így mondjanak a primában minden nap, egészen vasárnapig sorban három-három zsoltárt egészen a tizenkilencedik zsoltárig, mégpedig úgy, hogy a kilencediket és tizenhetediket osszák fel két-két részre. ⁶És így vasárnap a vigília mindig a húszadik zsoltárral kezdődjék.

¹A vigíliát, és a reggeli dicséretet illetően már megállapítottuk a zsoltározás rendjét. Lássuk most már a következő imaórákat. ²A primában mondjanak három zsoltárt külön-külön és ne közös "Dicsőség"-gel; ³de még mielőtt elkezdik a zsoltárokat, ennek az imaórának himnuszát mondják ez után a vers után: "Istenem, hallgass hívásomra". ⁴A három zsoltár végeztével mondjanak egy olvasmányt, verset, Kyrie eleisont, és a befejező könyörgést. ⁵A tercia, a sexta és a nóna imái ugyanilyen sorrendben következzenek. Tehát a vers, az illető imaórának himnusza, három-három zsoltár, olvasmány, vers, Kyrie eleison és a befejező könyörgés. ⁶Ha nagyobb a testület, antifónákkal, ha kisebb akkor egyvégtében mondják. ⁷A vesperáson négy zsoltárt mondjanak antifónákkal, a zsoltárok után az olvasmányt, ⁸majd következzék a responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum (a Magnificat), utána a kislitánia az Úr imádságával és a befejező rész. ⁹A kompletórium pedig három zsoltár elmondásából álljon; a zsoltárokat egyfolytában, antifóna nélkül mondják. ¹⁰Azután ennek az imaórának a himnusza, egy olvasmány, vers, Kyrie eleison, és áldásadással a befejező részek következzenek.