Szent Benedek Regulája

¹A vigíliát, és a reggeli dicséretet illetően már megállapítottuk a zsoltározás rendjét. Lássuk most már a következő imaórákat. ²A primában mondjanak három zsoltárt külön-külön és ne közös "Dicsőség"-gel; ³de még mielőtt elkezdik a zsoltárokat, ennek az imaórának himnuszát mondják ez után a vers után: "Istenem, hallgass hívásomra". ⁴A három zsoltár végeztével mondjanak egy olvasmányt, verset, Kyrie eleisont, és a befejező könyörgést. ⁵A tercia, a sexta és a nóna imái ugyanilyen sorrendben következzenek. Tehát a vers, az illető imaórának himnusza, három-három zsoltár, olvasmány, vers, Kyrie eleison és a befejező könyörgés. ⁶Ha nagyobb a testület, antifónákkal, ha kisebb akkor egyvégtében mondják. ⁷A vesperáson négy zsoltárt mondjanak antifónákkal, a zsoltárok után az olvasmányt, ⁸majd következzék a responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum (a Magnificat), utána a kislitánia az Úr imádságával és a befejező rész. ⁹A kompletórium pedig három zsoltár elmondásából álljon; a zsoltárokat egyfolytában, antifóna nélkül mondják. ¹⁰Azután ennek az imaórának a himnusza, egy olvasmány, vers, Kyrie eleison, és áldásadással a befejező részek következzenek.

¹Úgy, ahogy a próféta mondja: "Napjában hétszer mondok dicséretet neked" (Zsolt 118,164). ²Ezt a megszentelt hetes számot akkor töltjük be, ha a reggeli dicséret, a prima, a tercia, a szexta, a nóna, a vesperás és a kompletórium idején köteles szolgálatunkat elvégezzük. ³Mert ezekről a nappali imaórákról mondja a próféta: "Napjában hétszer mondok dicséretet neked". ⁴Az éjszakai vigíliáról ugyanez a próféta mondja: "Az éj közepén is fölkelek téged magasztalni" (Zsolt 118,62). ⁵Tehát ezekben az időkben adjunk dicséretet Teremtőnknek "igazságos ítélete miatt" (Zsolt 118,62), azaz: a reggeli dicséretben, a primában, a terciában, a szextában, a nónában, a vesperásban és a kompletóriumban, és éjjel is keljünk föl magasztalására.

¹A szent húsvéttól, pünkösdig szüntelenül mondják az alleluját mind a zsoltárokban, mind a responsoriumokban. ²Pünkösdtől kezdve a negyvennapi böjt kezdetéig minden éjjel csak a második hat zsoltárhoz kapcsoljanak alleluját. ³A negyvennapi böjtön kívül pedig minden vasárnap (a harmadik nocturnum) kantikumait, továbbá a primát, a terciát, szextát, nónát allelujával végezzék; a vesperást ellenben antifónákkal. A responsoriumokat azonban sohase mondják allelujával, kivéve a húsvéttól pünkösdig terjedő időt.

¹A szentek ünnepein, és minden ünnepnapon úgy tartsák meg, ahogy vasárnapra mondtuk, ²kivéve, hogy olyan zsoltárokat, antifónákat és olvasmányokat mondjanak, amelyek ahhoz a naphoz tartoznak. Egyébként tartsák meg a föntebb leírt rendet.

¹²A reggeli dicséret, és a vesperás ünneplése soha ne múljék el anélkül, hogy az elöljáró a végén mindnyájuk hallatára teljesen el ne mondaná az Úr imádságát, a Miatyánkot, az egymásnak okozott nehézségek tövisei miatt, ¹³hogy így az imádságban tett ígéret is, - amikor azt mondják: "Bocsáss meg nekünk, ahogyan mi is megbocsátunk" - kötelezze őket arra, hogy tisztítsák meg magukat az efféle vétkektől. ¹⁴A többi alkalommal azonban ennek az imádságnak csak utolsó szavait mondják hangosan, hogy mindnyájan felelhessék: "De szabadíts meg a gonosztól“.

¹Hétköznapokon, pedig a reggeli dicséret ünneplése így történjék: ²a hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül kissé lassan mondják, mint vasárnapokon is, hogy mindenki odaérjen az ötvenedikre, melyet antifónával mondjanak. ³Utána más két-két zsoltárt mondjanak, amint szokták; ⁴vagyis hétfőn az ötödiket és harmincötödiket, ⁵kedden a negyvenkettediket és ötvenhatodikat, ⁶szerdán a hatvanharmadikat és hatvannegyediket, ⁷csütörtökön a nyolcvanhetediket és a nyolcvankilencediket, ⁸pénteken a hetvenötödiket és a kilencvennegyediket, ⁹szombaton a száznegyvenkettediket és a Második Törvénykönyvből a kantikumot (32,1-43), amelyet egy "Dicsőség"-gel osszanak két részre. ¹⁰A többi napokon pedig énekeljenek egy-egy kantikumot a prófétákból, mindegyiket a maga napján, ahogy azt a római egyház énekli. ¹¹Erre következzenek a "Laudate"- zsoltárok, majd egy olvasmány az Apostol leveleiből könyv nélkül, majd a responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumi kantikum, a kislitánia és a befejezés.

¹Vasárnap, a reggeli dicséretben mondják mindjárt először a hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül egyvégtében énekelve. ²Utána mondják az ötvenediket allelujával, ³majd a száztizenhetediket és a hatvankettediket. ⁴Ezekre következzék a "Benedicite"-kantikum, a "Laudate"-zsoltárok, egy olvasmány könyv nélkül a Jelenések könyvéből, responsorium, egy szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum, a kislitánia és a befejezés.

¹Vasárnap, korábban keljenek föl a vigíliára. ²Ennél az imaóránál tartsák ezt a rendet; miután elénekelték, mint föntebb mondtuk, a hat zsoltárt és a verset, üljenek le sorrendben a padokra, és olvassanak a könyvből, mint föntebb mondottuk, négy olvasmányt responsoriumaikkal. ³"Dicsőség"-et csak a negyedik responsorium után mondjon az, aki énekel, s ahogy azt elkezdi, azonnal valamennyien tisztelettel keljenek föl. ⁴Ezek után az olvasmányok után következzék sorban a másik hat zsoltár antifónákkal, mind az előbbieknél és a verssel. ⁵Ezek után ismét olvassanak másik négy olvasmányt, responsoriumaikkal, oly módon, mint az előbb. ⁶Utána mondjanak három kantikumot a próféták könyvéből, melyeket az apát jelöl ki, és ezeket az énekeket allelujával énekeljék. ⁷Miután a verset elmondták, és az apát áldást adott, olvassanak újabb négy olvasmányt az Újszövetségből a fentebbi rend szerint. ⁸A negyedik responsorium után pedig kezdje el az apát a "Téged Isten dicsérünk" kezdetű himnuszt. ⁹Ennek befejeztével olvassa az apát az evangéliumi szakaszt, mialatt mindnyájan tisztelettel és félelemmel eltelve álljanak fel. ¹⁰Ezt felolvasva mindnyájan feleljék rá: Amen. És azonnal kezdje el az apát a "Téged illet a dicséret" kezdetű himnuszt, és áldás után kezdődjék a reggeli istendicséret. ¹¹A vigíliának ezt a rendjét vasárnaponként minden időben, nyáron és télen is, egyformán tartsák meg, ¹²hacsak az olvasmányokból és a responsoriumokból valamit lerövidíteni nem kellene, ha netalán, mitől Isten mentsen, megkésve kelnének föl. ¹³Attól azonban mindenképpen óvakodjanak, hogy ez meg ne történjen. De ha mégis előfordulna, méltó elégtételt adjon Istennek az imateremben az, akinek hanyagságából ez történt.

¹Húsvéttól, november elsejéig tartsák meg a zsoltárok fentebb mondott számát, ²csakhogy az éjszakák rövidsége miatt egyáltalán ne olvassanak olvasmányokat a könyvből, hanem a három olvasmány helyett mondjanak el egyet könyv nélkül az Ószövetségből, erre következzék egy rövid responsorium. ³A többit mind úgy végezzék, mint elrendeltük, azaz hogy a vigílián soha se mondjanak kevesebbet tizenkét zsoltárnál, a harmadik és kilencvennegyedik zsoltárt nem számítva bele.

¹A fentemlített, téli időben először is ezt a verset mondják: "Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50,7). ²Ehhez csatolják a harmadik zsoltárt és egy "Dicsőséget"-et. ³Ezután a kilencvennegyedik zsoltárt antifónával, vagy pedig egyszerűen énekelve. ⁴Erre következzék a szentambrusi himnusz, majd hat zsoltár antifónákkal. ⁵Ezeknek és egy versnek elmondása után adjon áldást az apát, s míg mindnyájan a padokon ülnek, a könyvállványon levő könyvből olvassanak a testvérek felváltva három olvasmányt, amelyek között egy-egy responsoriumot is énekeljenek. ⁶Két responsoriumot "Dicsőség" nélkül mondjanak, a harmadik olvasmány utániban azonban az, aki énekli, mondjon "Dicsőséget" is. ⁷Mihelyt az énekes ezt elkezdi, valamennyien azonnal keljenek föl ülőhelyükről a Szentháromság iránti tisztelet és hódolat kifejezésére. ⁸Olvassák pedig a vigílián mind az Ó-, mind az Újszövetség isteni tekintéllyel bíró könyveit és ezek magyarázatait is, melyeket a neves és igazhitű katolikus szentatyák készítettek. ⁹A három olvasmány és responsoriumaik után következzék a többi hat zsoltár, melyeket allelujával énekeljenek; ¹⁰ezeket kövesse az Apostoltól egy olvasmány, melyet könyv nélkül kell mondani, majd a vers, a kislitánia vagyis a Kyrie eleison. ¹¹És így végződjék az éjszakai vigília.

¹Téli időben, azaz november elsejétől egészen húsvétig, ésszerű megfontolás alapján, az éjnek nyolcadik órájában kell fölkelni, ²hogy a testvérek éjfélnél valamivel tovább nyugodhassanak, és már pihenten keljenek föl. ³A vigília után fönnmaradt időt pedig használják föl a testvérek, akik a zsoltároskönyvet és az olvasmányokat illetően rászorulnak, olvasgatásra. ⁴Húsvéttól pedig november elsejéig úgy állapítsák meg a felkelés óráját, hogy a vigília befejezése egész kis szünettel - amely alatt a testvérek kimehetnek természeti szükségletükre -, mindjárt a reggeli dicséret következzék. Ezt napfelkeltekor kell végezni.

⁶²Az alázatosság tizenkettedik foka abban áll, ha a szerzetes nemcsak szívében alázatos, hanem testtartása is kifejezi alázatosságát mindenki előtt, aki csak látja. ⁶³Vagyis: az istenszolgálatban, az imateremben, a monostorban, a kertben, az úton, a mezőn, szóval: bárhol ül, jár vagy áll, mindig lehajtott fővel a földre szegezze szemét. ⁶⁴Bűneiért mindenkor tartsa magát vádlottnak és vélje azt, mintha máris jelen lenne azon a rettenetes ítéleten; ⁶⁵szüntelenül ismételje szívében, amit az evangéliumi vámos földre sütött szemmel mondott: "Uram, nem vagyok méltó, én bűnös, hogy szememet az égre emeljem" (Lk 18,13). ⁶⁶És mondja együtt a prófétával: "Egészen meggörnyedtem és megaláztattam" (Zsolt 37,9). ⁶⁷Ha tehát az alázatosságnak ezeken a fokain fölemelkedett a szerzetes, akkor azonnal eljut az Istennek arra a szeretetére, amely mivel tökéletes, kizárja a félelmet. ⁶⁸Ezzel a szeretettel mindazt, amit eddig nem egészen félelem nélkül tartott meg, most minden fáradság nélkül, szinte természetesen és szokásból kezdi teljesíteni; ⁶⁹már nem a pokol félelméből, hanem Krisztus szeretetéből, csupa jószokásból és az erényben való gyönyörködésből. ⁷⁰Mindezt az Úr kegyesen meg fogja mutatni szent Lelke által hibáktól és vétkektől megtisztult munkásában.